Salieri és Mozart: Egy zenei árnyék évszázados küzdelme
A bécsi udvari zenekar ambiciózus vállalása, hogy Antonio Salieri halálának 200. évfordulóján új fényt vet az olasz mester életére és művére, határozottan provokatív lépés. A legenda, mely szerint Salieri tevékenységét Mozart tragikus sorsa árnyékolja be, idén újra előkerül, és úgy tűnik, a régi hegek sosem gyógyulnak igazán.
Antonio Salieri, aki 1750-ben született az olaszországi Legnagóban, hosszú éveken át a bécsi udvari zenei élet kiemelkedő szereplője volt. Híres tanítványai között olyan neveket találunk, mint Beethoven, Liszt vagy Schubert. Mégis, a rivalizálás Wolfgang Amadeus Mozarttal örökre megbélyegezte örökségét. A makacsul terjedő pletyka szerint Salieri mérgezte meg Mozartot, ám bizonyítékok híján ez sosem vált meggyőző ténnyé. Mindössze Salieri halálos ágyán elhangzott, zavart szavai táplálták tovább ezt az összeesküvés-elméletet.
Salieri rehabilitációja és az évtizedes ellentét
Bécs idén összehasonlíthatatlan mértékű kulturális lendülettel ünnepli két, teljesen eltérő művészi hagyatékot. Az ifjú Johann Strauss születésének 200. évfordulója szinte teljesen lefoglalja a város kulturális erőforrásait, így Salieri rehabilitációja háttérbe szorul. Azonban május 17-18-án a Musikverein aranytermében Riccardo Muti vezényletével megkezdődik az ünneplés: Salieri kantátája és „Udvari zenekari mise” című műve szólal meg, Mozart „Jupiter” szimfóniájával közrefogva. Egyértelmű üzenetként hat, hogy Mozart nélkül Salieri sorsa talán egyszerűen feledésbe merült volna.
Nem csoda, hogy máig viták övezik Salieri szerepét a zenei történelemben. Kritikusai szerint tehetsége sosem érte el azt a magasságot, amely indokolná a nevével kapcsolatos érdeklődést, ha nem volna a Mozart elleni féltékenység legendája. Mások azonban kiemelik, hogy ugyanígy nem hasonlítjuk össze Hándelt és Bachot, hiszen mindannyian külön világokat képviseltek.
A Salieri-szindróma: Mítosz vagy valóság?
A 74 éves Salieri a halál küszöbén állítólag bevallotta, hogy nemcsak Mozartot mérgezte meg, hanem Beethovennel is végezni próbált. Bár ezt közeli ismerősei és orvosai határozottan cáfolták, a rágalom elindult, és Alexandre Puskin orosz drámaíró „Mozart és Salieri” című műve tovább szőtte a történetet. A későbbi zenetörténeti feldolgozások – például Rimszkij-Korszakov operája vagy Peter Shaffer Amadeus című színdarabja – tovább erősítették a képzelet szülte ellentétet.
Az „Amadeus” című film, melyet Miloš Forman rendezett, végképp beágyazta a köztudatba ezt a tragikus narratívát. Az Oscar-esővel jutalmazott film a művészi zsenialitás és középszerűség fájdalmas kontrasztját ábrázolta, és közben a Salieri-szindrómát, a féltékenység és irigység lélektani kérdését a középpontba helyezte. A filmben Salieri saját középszerűségével való szembesülése vezet az önpusztításig és a gyilkos terv feltételezéséhez. Bár a történet fikció, pszichológiai érvényessége kétségtelen.
Visszatérés a valósághoz
Bécsben a Salieri-fesztivál nemcsak zenéjéhez kíván visszatérni, hanem életének valós aspektusait is felidézi: a házasságában született nyolc gyermek, Mária Terézia és II. József támogatása, valamint a bécsi díszsírba való áthelyezése mind hozzájárul a zenetörténeti újraértékeléshez.
A Salieri-mítosz azonban olyan mélyen gyökerezik a történelmi és kulturális emlékezetben, hogy valószínűleg sosem szabadulhat tőle. A következő hónapok eseményei talán rávilágítanak arra, hogy a zenei nagyság kérdése túlmutat a legendákon és pletykákon.
Forrás: nepszava.hu/3279362_talan-lehetetlenre-vallalkozott-jurgen-partaj
