ACÉLCSÖVEK, VIRÁGSZIRMOK: ABSZTRAKCIÓ BATIZI ALAPOKKAL
Tivadar Andrea, az erdélyi Batizon született és ott élő absztrakt festő, hosszú körutat járt be, mire művész lett belőle. Családja nem foglalkozott művészettel, és az iskoláiban román nyelven kellett tanulnia, ami kezdetben megnehezítette a művészet iránti érdeklődését. Azonban a budapesti Deák Erika Galéria művészeként már több nemzetközi kiállításon is bemutatkozott. Andrea elmondása szerint Batizban, ahol felnőtt, nem volt művészeti élet, így nem találkozott fiatal alkotókkal, akik inspirálhatták volna. Az egyetem alatt tett utazásai során tapasztalta meg a világ színességét és energiáját, amelyet képein is igyekszik visszaadni.
Határon túli élmények és gyermekkori emlékek
Andrea 1991-ben született, így nem tapasztalta meg a Ceaușescu-rezsim botrányos éveit, csak a szüleitől hallott a nehézségekről, mint az élelemhiányról és a hétvégi Magyarországra tett biciklitúrákról. A határ közelsége miatt gyakran jártak át Magyarországra, ahol olcsóbban juthattak hozzá különböző termékekhez, ami hozzájárult ahhoz a képzethez, hogy Magyarország kulturálisan gazdagabb. A művész családja vágyott a határokon túli életre, mivel úgy érezték, hogy ott van a valódi szépség és lehetőség.
Az első lépések a művészet felé
Tizennégy évesen kezdett el rajzolni, amikor is először fogalmazódott meg benne, hogy milyen életre vágyik mint művész. Az iskolában a rajztanára biztatásának hatására bátorkodott bemutatni rajzait. A tanár észlelte tehetségét, és segített neki, hogy eljusson a szatmárnémeti Aurel Pop Művészeti Líceumba, ahova jól motiváltan készült. Az első felvételi kísérlete azonban kudarcba fulladt, ami mélyen csalódást okozott neki, ám egy barátja támogatásával újra nekifutott a próbálkozásnak, végül pedig sikeresen felvételt nyert.
Tanulmányok és önismeret
Miután Kolozsváron felsőfokú tanulmányokat folytatott, Andrea kezdetben szobrász szakon tanult, mert félt a festészettől, de a tanára, Király Gabriella felfedezte benne a festői tehetséget. Andrea a középiskola alatt egyre inkább elkezdett a saját hangjára találni. Az Erasmus-ösztöndíj révén Franciaországban tanulva számos új élményben volt része, ahol a kortárs művészet innovatív irányzata nyitotta ki a szemét. Az ottani tanári irányítás ösztönözte őt, hogy merjen absztrakt műveket létrehozni, hiszen a művészi kifejezés szempontjából felfedezettek voltak az új utak.
A világtól a virágok világáig
Kolozsvári alakítása során Andrea találkozott egy bútorgyártó céggel, ahol virágminták festése vált a feladatává. Ezen munkák során fedezte fel a gyors festési technikát, mellyel a szirmok szépségét is tudta megjeleníteni. A kísérletezései során egyedi formákat alkotott, amelyek a belső érzéseit tükrözik, és a művészeti karrierjének elindításához vezetettek. Andrea képei a szélsőséges sokszínűség és a komplex kapcsolatok világát ábrázolják, amelyek az utazásai, tapasztalatai és találkozásai tükrözésében kapnak formát.
Feljegyzések a művészeti közegbe való belépésről
A művészeti világban tett lépéseit követően Andrea egyre jobban belemerült a kortárs művészetbe. Marius Bercea tanára javasolta a temesvári Jecza Gallery-beli megjelenését, ami lehetőséget adott, hogy első művét eladják a bukaresti Art Safari vásáron. 2015-ben a budapesti Deák Erika Galéria ismét felfigyelt Andrea munkáira, amelyeken csak női művészek vettek részt. Az új kapcsolatok és a közös felfogás pozitívan hatott arra, hogy Andrea otthon érezze magát a művészi közegben.
A jövő perspektívái
Andreas művészetében a virtuális és valós világok összefonódása is fontos szerepet kap, hiszen minden elem kapcsolódik egymáshoz. Képein a dimenziók folytatólagos tágulása és a felfedezésre váró lehetőségek sürgetik a nézőt. Február 12-én a Deák Erika Galériában önálló kiállításának keretében bemutatja munkáit, köztük két hegesztett acélcsőből készült szobrát, amelyek az átmeneti állapotokról és a köztes terekről mesélnek, ezáltal Andréa izgalmas és progresszív művészeti jövője előtt nyitva áll a lehetőségek kapuja.
