Érdem és Hűség: Az Állami Díjak Világa
Tavaly, vagy talán még előbb megfogadtam, hogy nem írok az állami díjakról, melyek az utóbbi időszakban inkább a Fidesz-díjak néven váltak ismertté. A helyzet azonban most más dimenzióba lépett. A Magyar Színházi Társaság ugyanis közzétette azt a névsort, amelyet a döntnökök elé terjesztettek. Azt tapasztalni, hogy a társaság elnöksége tizenkét Kossuth-díjas művészt – köztük Bánsági Ildikót és Volf Katalint – kért fel a Művészeti Díj Bizottságának megalakítására, az eljárás kiemelkedően szakmai és demokratikus jellegét tükrözi. A beküldött jelöltek névsora magáért beszél: nem találunk rajta olyan nevet, legyen szó akár Fekete Ernőről, László Zsoltról vagy Pintér Béláról, aki ne érdemelné meg a díjat, és nem áll fenn olyan szakmai érv sem, amely ellenük szólhatna.
Azonban egy másik, sokkal fontosabb tényező is megjelenik. A hatalmi önkény, amely világosan jelzi, hogy a szakmai érdemeket felülírhatja a hűség és az elkötelezettség. Valójában ez utóbbit kellene a legjobban értékelni, hiszen a jövőbeni politikai változások esetén azok maradhatnak talpon, akiknek a hűsége az egyetlen támaszuk. Az utóbbi időszakban a hűség annyira dominál, hogy az a legnehezebb időszakok jelképe lett.
Miközben csak Gáspár Tibor kapta meg a kitüntetést a jelöltek közül, könnyen összeállítható a mellőzöttek listája is, amelyhez hozzátartozhatnak más művészeti ágban versengő, de végül hoppon maradó jelöltek. Ezt a helyzetet a közönség értetlensége és felháborodása kíséri. Azonban érdekes módon úgy tűnik, hogy az újdonsült jelöltek nemcsak hogy jobban jártak, de ki is maradtak a dilemmák alól, hogy elfogadják-e az elismerést olyanoktól, akik az ellehetetlenítésükért dolgoznak. Így lényegében mentesültek mindenféle lelkiismeretfurdalástól vagy szégyentől, hiszen az állami díjak már rég nem tekinthetők kizárólag szakmai elismeréseknek.
Az utóbbi időszakban a kérdés újra és újra felmerül: érdemes-e fenntartani egy olyan rendszert, amely csak a hatalom önkényének kiszolgáltatott? Vajon bele kell nyugodni abba, hogy különböző korszakok váltogatják egymást, és figyelembe kell venni, ki mikor kapta az elismeréseket? Vagy talán már nem érdemes foglalkozni az egész rendszerrel, beismerve azt, hogy a szakmai elismerések világa ezen a területen már csak nyomokban lelhető fel?
