Körülírt Terület: Faludy és Radnóti Fanni(k) Hagyományai
Az irodalom világában kanyarogva Ráunván a mellékvágányokra, villanásnyi szünetet tartottam, és felcsaptam a telefonkönyvet. A szám, amelyet találtam: Radnóti Miklósné, 1055 Jászai Mari tér 4., 349-2282. A telefonhívás végén Gyarmati Fanni, közismert nevén Fifi néni, a készülék másik végén szólt hozzám, ami valósággal meglepett. Éppen 2009-ben tartottunk, de ez a történet egy másik Fanniról szól, vagy inkább a Fanni(k) irodalmi hagyományairól. Ebben a diskurzusban nem mehetek el szó nélkül két költőóriás mellett, Radnóti Miklós mellett, aki rövid, de intenzív 35 évet élt, és Faludy György mellett, így a sorsuk fordítva is alakulhatott volna.
Ám éppen ettől az időponttól kezdődően kezdődött el a gyűjteményem debütálása a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A munkacímem a „nekem szülőhazám” verssorral kapcsolatos volt, ami miatt elmélyült keresésbe kezdtem a „Nem tudhatom” kézirata után. Vizsgálódásaim során rájöttem, hogy se könyvtárban, se múzeumban, se antikváriumokban nem találom. Így fordultam a telefonos segítséghez Fannihoz.
A beszélgetés során nem tudtam, mennyi idejét költi rám a 98 éves Fanni, így gyorsan elhadartam a Hungarikon Gyűjtemény lényegét és a magyar irodalom egyik legszebb költeményének keresésének indítékait. Válaszában meglepett, hogy nem maradt kézzel írott változata, az „eredit” ő maga gépelte 1944-ben. Várakozásommal ellentétben az elismerés helyett kritikát kaptam. Fanni az általam becsült kollekcióra „műfaji pancsolásnak, tárgyi pletykológiának és csip-csup fetisizálásnak” nevezte. Emellett megjegyezte, hogy a költőtől nem az a fontos, hogyan eszik, hanem az, hogy szavalják-e a verseit. Itt végül is egyetértésben voltunk, de a hangulat még nem ér véget, ahogyan a beszélgetés monológjában megemlítette, hogy lehetőleg ne színész mondja a verset, mert mind felfuvalkodott hólyagok. Ahogy a francia mondja: „Tu m’as vu hier?” (Láttál tegnap?), senkit nem érdekel más, csak a saját teljesítménye.
A csendet követően udvariasan búcsúztam, tudva, hogy soha többé nem dobnom be egy hasonló diskurzust. Másnap már ott ültem nála tíz órakor. Kávé, aprósütemény és cigarettafüst kíséretében lassan visszacsöppentünk Miklós emlékébe. Amint beléptem, Fanni figyelmeztetett: „Ne oda üljön, az a Mik széke.” Minden emlék, a falon lévő képek, az asztal, az ágy – úgy tűnt, mintha Miklós még mindig ott élne.
Faludy György: Történetek és Emlékek
A másik nagy költőről, Faludy Györgytől nem tudtam elmenekülni, hiszen élete felfoghatatlan sokszínűség igazi trubadúrzásáról tanúskodik. Budapest, Bécs, Berlin, Párizs, Graz, Casablanca, London, New York, Firenze, La Valletta, Kistarcsa, Chicago, Montevideo, Recsk, Toronto – ezek voltak a helyek, ahol élt, született és végül meghalt, mindeközben irigylésre méltó életformát folytatott, szenvedett és írt, számosunk örömére. Olykor közmondásként emlegettük, hogy nem csupán a versei voltak lényegesek, hanem az is, ahogyan azokat elmondta.
Balatonszárszón, egy sokarcú rendezvény keretein belül találkoztunk Farkasházy Teddy kerti buliján. Egy jótékonysági árverésen, ahol épp egymás mellett licitáltunk, meggyőződhettem róla, hogy a hír igaz, hogy télvíz idején zokni nélkül is vállalja az élet kihívásait. Talán éppen ezért könnyedén emelte fel a szavakat a szívünkbe. József Attila temetése például három egymást követő évben, három különböző módon került elő.
Amikor a költő kapcsolata Eric-kel, a máltai szeretettársával elmúlt, megjelent a színen Kovács Fanny, fiatal költőnőként. Nem számított a korkülönbség, ahogyan Faludy és Fanny házassága is demonstrálta a szerelmet, amely egy hat évtizedes távolságot is áthidalhatott. Együttélésük, a közös alkotás és Fanny jelenléte élete végén még inkább megfiatalította a költőt. Faludy 96 évet élt, s a megjelenő új kötetek révén, a fiatalabb közönség körében is népszerűvé vált.
Fanni erotikus költeményeivel meglepte a közönséget, és egyre inkább salgótarjáni városrészbe került, míg Faludy régi hívei egy új rétegbe olvadtak. A hódolat és az idolizálás, amely Faludy örökifjú trubadúrképét fémjelezte, a közönség lelkesedésével párosult.
Családi Kapcsolatok: Barátság és Emlékek
Visszatérve a két család barátságára, a Premier Magazinnak írt kéziratok révén indult a kapcsolatom Faludy Györggyel. A festési projekt által Gyémánt Laci létrehozta Az életük portréját, mindhármukra emlékezve. Képzeljük el, amint a teraszon, viszkizve, a két költő, Faludy és fiam, Andris, tűnődnek, míg Fannyval odabent a kéziratokat bogarásztuk. A fiatalabb generációk éppen úgy kapcsolatot építettek a múlttal, mint a nagy nevek emlékeivel.
A következő vacsora alkalmával, ahol elkalandoztak a vendégek, Fanny nem titkolta főzőtudományának hiányosságait, ám ez elmaradt, amikor a Gundel kerthelyiségében az ünnepségek során megmérte a tehetségét. Az odacsábult vendégeket a gasztronómiai élmények mellett az irodalom varázsa kötötte össze. Faludy díjátadásakor Esterházy Pétert emlegette, ahogyan elrejtette vigyorgásában, hogy ez most nem róla szól.
Emlékezés és Örökség
Szombati búcsúztatásán, amely ökuménikus érzéseket keltett, Fanni különös figyelmet fordított a gyász szertartás tervezésére. A szertartásról mindössze tizenketten búcsúztatták Faludyt, míg Tőkés püspök huszonhat percig beszélt, mielőtt a sírnál folytatta az eseményt. Faludy György utolsó írása 2006 októberében jelent meg, és igazi zenei élményt nyújtott, amikor a háttérben Péter zene kísérte a baráti anekdotákat.
Ahogyan ott ültünk Gyurka ágyának körül, boldogan mesélte saját különös történeteit, bármi is legyen azok valóságtartalma. Emlékszünk a szavaira a bizalomról, és arra a pillanatra, amikor ajkait végleg elhagyta az élet, bízva abban, hogy a beszélgetés csupán hazugság, amely felfedi magát.
A Hungarikon Gyűjtemény számára Kovács Fanny ajándékozta Faludy botját és golyóstollát, ezzel megidézve a múltra emlékezést és méltó örökségüket, amelyet Madarassy István és Nádas Alexandra méltó módon tettek magukévá. Az irodalom emléke mindig élni fog, hagyva egy nyomot a következő generációk számára.
