Vihar egy roma emléktábla körül
Szabad-e történelmileg nem igazolt eseményt ünnepelni, beépíteni egy nép identitásába? A kérdés a roma ellenállás napja apropóján élesedett egy vitafórumon. Ami viszont továbbra sem kérdés: roma hősök valóban voltak és vannak, akiket méltán megillet a tisztelet.
Radics Béla tavaly még a fővárosi önkormányzat fideszes tagjaként javasolta, hogy állítsanak méltó emlékművet május 16-a, a roma ellenállás napja hőseinek Budapesten. Állítása szerint 1944-ben ezen a napon Auschwitz-Birkenau cigány táborában a foglyok fegyvereket készítettek, és amikor a katonák megérkeztek, kövekkel, vascsövekkel, deszkákkal, szögesdróttal verték vissza őket. A romák fellázadtak, és legyőzték a náci halálgyár katonáit – fogalmazott Radics Béla.
Indítványát a fővárosi önkormányzat képviselői egyhangúlag támogatták. A közgyűlés tavaly márciusban úgy döntött, hogy emléktábla kerüljön Budapest erre alkalmas közterületére, a Budapesti Történeti Múzeum és Budapest Főváros Levéltára bevonásával készüljön javaslat a szakmai és társadalmi konzultációra.
A roma ellenállás napjának megünneplése a 2010-es évek elején, Franciaországból indult – számolt be Anna Mirga-Kruszelnicka, az European Roma Institute for Arts and Culture igazgatója. Május 16-át nemzetközi roma civil szervezetek igyekeztek mindinkább ismert dátummá tenni. A Nemzeti Színházban már 2015-ben nagyszabású emlékműsort tartottak az évfordulón.
A gond csak az, hogy a szakmai és társadalmi konzultáció során egyre több kétely merült fel, valóban megtörtént-e május 16-án a lágerlázadás. Helena Kubica és Piotr Setkiewicz, az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum két történésze 2023-ban publikált tanulmánya szerint 1944. május 16-án nem volt olyan esemény, ami felkelésnek vagy lázadásnak minősíthető. A tanulmány ugyanakkor bemutatta, hogy augusztus elején hogyan számolták fel a cigány tábort, és hogy a romák aktív ellenállásának mozzanatai sokkal inkább az 1944. augusztus 2-án este Birkenauban történteknek felelnek meg.
A Budapesti Történeti Múzeum csütörtöki fórumán Karsai László történész kijelentette: ha történetileg közelítünk a kérdéshez, a vitát nem is kellett volna megrendezni. 1944. május 16-án sok minden történt Auschwitz-Birkenauban, de roma lázadás, felkelés nem – nyomatékosította.
Molnár István Gábor helytörténész szintén a történelmi igazság fontosságát hangsúlyozta, és kitért arra, hogy vannak olyan roma hősök, akiknek tevékenysége bizonyított, mégis keveset tud róluk a közvélemény.
Daróczi Ágnes, a Romano Instituto vezetője megköszönte Karsai Lászlónak, hogy 1993-ban elsőként írt könyvet a roma holokausztról, ugyanakkor felhívta a figyelmet a történelemtudomány adósságaira. Elmondása szerint a roma ellenállás napja jelentésváltozáson ment át, május 16-át a roma ifjúság és bátorság napjaként ünneplik.
Herfort Marietta, a Phiren Amenca volt igazgatója szerint az elmúlt tizenöt évben világossá vált, hogy megkérdőjelezhető május 16-a történelmi megalapozottsága, ezért szimbolikus értelmezést próbáltak tulajdonítani az ünnepnek.
Pótó János történész szakmai szempontból egyetértett Karsai Lászlóval, de hozzátette: nagyon fontos az emlékezet. Ha az emlékezet építi magát, akkor az, ami benne van, létezik – állapította meg. Meggyőződése szerint amit az emlékezet megformál, tényként kezelhető, nem történelmi, hanem identitást képző tényként.
Karsai László visszakérdezett: hova jutunk, ha mítoszokra, legendákra, akár hazugságokra vagy téves adatokra alapozzuk egy nemzet történelmét? Bársony János volt az, aki nem vonta kétségbe, hogy a lágerlázadás megtörtént, és azzal érvelt, hogy a romák választott európai népképviseleti szervezete, az Európai Romák Fóruma határozataként jött létre a roma ellenállás ünnepe.
A fórum során kiderült, hogy Daróczi Ágnes nem ragaszkodik az emléktábla felállításához, különösen nem a IX. kerületi Nehru parton, ahol a roma holokauszt emlékműve található. Felvetette, hogy május 16-a legyen örömünnep. Herfort Marietta is úgy vélte, nem egy emléktáblán fog múlni, fontossá válik-e ez a dátum.
