Nem adott érdemi válaszokat Magyar Péter a KNBSZ főigazgatójával kapcsolatos kérdésekre, inkább a sajtót hibáztatta
A szeptember 18-ai miniszterelnöki sajtótájékoztatón egy újságíró rákérdezett a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatójának kinevezésével kapcsolatos dolgokra. A tudósítót a jelölt pártaktivista múltja, a vele kapcsolatban felmerült szakmai aggályok, továbbá a vélt források titkosszolgálati megfigyelése érdekelte.
Magyar Péter válaszában kijelentette: soha nem folyt ilyen megfigyelés, és az illető nem pártaktivista, hanem mint sok tízezer magyar ember, önkéntesként dolgozhatott. Hozzátette, hogy óriási lobbik mozdulnak meg, főleg a régi gárda kemény titánjai részéről, akik nem akarják, hogy lecseréljék vagy feltárják a nemzetbiztonsággal kapcsolatos bűncselekményeiket, és ezért felhasználják a magát függetlennek mondó sajtót is. Kiemelte, hogy attól nem lesz valaki aktivista, ha egy-két évvel ezelőtt az volt, hiszen nem párttagról van szó, és az Országgyűlés illetékes bizottsága megszavazta a jelöltet, ő pedig aláírta a felterjesztést. Végül hozzátette: a dezinformálást illene abbahajtani, vagy ha folytatják, bizonyítsák.
A miniszterelnök érvelése szerint a kritikus sajtót a régi gárda titánjai használják fel. Ugyanakkor, ha felmerül egy ilyen megfigyelés gyanúja, azt minimum ki kellene vizsgálni. Magyarországon azonban jelenleg nincs olyan testület, amely alkalmas lenne a titkosszolgálatok elmúlt tizenhat évének feltárására, és a kormány megalakulása óta sem történt lépés ilyen képesség megteremtésére.
Sürgető lenne, hogy a miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója hozzáfoghasson a szolgálatok reformjához, amihez a jogi feltételeket is meg kellene teremteni. Eddig mindössze annyi történt, hogy az öt titkosszolgálatot szétszórták három miniszter között, majd Ruff Bálintból titokminisztert csináltak azzal, hogy szervezetileg aláhelyezték a Nemzeti Információs Központot. Az Információs Hivatalban továbbra sincs főigazgató.
Mindeközben alapvetően új nemzetbiztonsági kockázatok jelentek meg. A kormány érdeme a Nyugathoz való tartozás deklarálása és az uniós pénzek hazahozatala, de nemcsak a Nyugat felé kellene fordulni, hanem érdemben reintegrálódni és újraértékelni az orosz kapcsolatot, megállapítva a kockázatokat. A nyugati reintegráció nem megy az Ukrajnához fűződő viszony alapvető újragondolása nélkül. A nemzetbiztonsági területnek e kérdések soron kívüli elemzésével kellene foglalkoznia.
Ehelyett folyik a perpatvar egy katonai titkosszolgálati vezető kinevezése körül, ami megmutatja, hogy a kormánynak fogalma sincs arról, hogyan kezelje a nemzetbiztonsági területet. Ehelyett folyik az ujjal mutogatás, a kipécézés. Vannak jó titánok és rossz titánok, főleg azok, akik észrevételezik, ha az új kormány ballépést követ el. Magyar Péter könnyen osztogatja az óellenzéki címkét, de erre erkölcsi alapja nincs, mivel maga is az Orbán-rendszer szavazója és haszonélvezője volt hosszú éveken keresztül.
A kormányzati ballépések egyike a KNBSZ főigazgatójának jelölése is. A jelöltnek nyilvánvalóan nincs meg a szükséges szakmai múltja, viszont múltjában van egy erősen megkérdőjelezhető esemény: az állítólagos algériai eset a nagyköveti iroda átkutatásával. Ezt nem vizsgálta ki senki. A miniszterelnöki válasz terelő: az alapprobléma nem a pártaktivista múlt. A jelölt nem párttag, de aktivista nemcsak egy-két éve volt, hanem idén tavasszal is. Miután visszahívták a szolgálathoz, gyorsan megváltoztatta profilnevét a Facebookon, törölte korábbi posztjait, bár megtartotta ismerősi körét.
A kormányzati egység teljes ebben az ügyben. Bár más tárcák esetében Ruff Bálinték nem egyszer lehúzták egy-egy szakminiszter magas beosztásba jelölt emberét, a honvédelmi miniszternek itt ettől nem kellett tartania. Akit ő jelöl, abban Magyar Péter megbízik.
A jelölési folyamat során a miniszternek már korábban megengedték, hogy elfogadhatatlanul lekezelően bánjon a sajtóval. Most a miniszterelnök is csatlakozott ehhez, kormányszintre emelve a szabad sajtó elleni retorikát a magát függetlennek nevező sajtó kifejezést használva. Úgy tűnik, ami kormánykritikus, az már nem is független, csak annak tartja magát. A dezinformálás említése pedig arra utal, hogy a miniszterelnök szemében ez a sajtó dezinformációkat terjeszt. Nem ismerős ez az elmúlt tizenhat évből?
Továbbra is rendszerváltásban reménykedünk. A sajtóval szemben használt hang azonban felveti a kérdést: lehet, hogy a sajtószabadság terén csak rezsimváltás történt. Ugye nincs szándék átláthatósági törvényre?
