Merzet jobbról és balról is előzik
Amikor Friedrich Merz vasárnap este, nem sokkal az urnazárás után katasztrófának nevezte a CDU mecklenburg-elő-pomerániai eredményét, még nem tudhatta, hogy az igazi tragédia híre csak órákkal később érkezik. Az első prognózis még bent látta ugyanis a kereszténydemokratákat a schwerini Landtagban, a szavazatok számlálásával azonban ez az utolsó kapaszkodó is eltűnt. A CDU az újraegyesítés óta először kiesett egy tartományi parlamentből. Ennél világosabb figyelmeztetést aligha kaphatott volna a pártvezetés.
Természetesen könnyű mindenért Berlint hibáztatni, de Mecklenburg-Elő-Pomerániában a helyi CDU is sokat tett azért, hogy idáig jusson. A keletnémet tartományi szervezetekhez hasonlóan itt is évek óta mérgezi a politikai erőt a kérdés, hogyan viszonyuljanak a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért párthoz, az AfD-hez. Tartsák fenn a tűzfalat vagy ellenkezőleg, próbálják meg lebontani? A vita bénító, mert mindkét irányban választókat lehet veszíteni. Aki közeledne az AfD-hez, azt kérdezi, miért kellene a tartomány legerősebb pártját karanténban tartani; aki ellenzi ezt, attól tart, hogy a CDU az együttműködéssel saját létjogosultságát számolná fel. Ebből nehéz világos politikai ajánlatot építeni.
Mégsem lehet a kudarcért a felelősséget csak a helyi vezetésre hárítani. Merz maga is elismerte, hiányzott a berlini hátszél. Az AfD 38,2 százalékkal nyert, több mint kétszeresére növelve 2021-es eredményét. Manuela Schwesig szociáldemokrata miniszterelnök elképesztően hajrázott a választási kampány finisében, de a csoda elmaradt, az SPD csak második lett: 35,5 százalékig jutott. Így Európa újabb ijesztő németországi jelre kaphatta fel a fejét: két héttel a szász-anhalti győzelem után egy másik tartományban is az AfD lett a legerősebb párt.
A berlini voksolás sem adott sok vigaszt a CDU-nak, amely eddig a főváros legerősebb pártja volt. A Balpárt 25,7 százalékkal története során először megnyerte a helyi választást, miközben a kereszténydemokraták 19 százalékra estek vissza. Míg tehát északkeleten a szélsőjobb, Berlinben a Balpárt tudta magához édesgetni az elégedetleneket. A közös nevező a kormányzó pártok gyengesége.
Merz az első értékelésében vállalta a felelősséget, de saját értelmezésében ez nem irányváltást jelent. Marad a CDU/CSU–SPD-koalíció, folytatódnak a gazdasági, nyugdíj-, egészségügyi és államigazgatási reformok, legfeljebb személyi korrekciók jöhetnek. Ezt lehet következetességnek nevezni, de politikailag egyre nehezebb úgy tenni, mintha a választási vereségek nem mondanának semmit a kormány és a kancellár megítéléséről. Merz a német újraegyesítés utáni időszak legnépszerűtlenebb kancellárja lett.
Most még a CDU vezetői felsorakoznak a kancellár mögött. Ilyenkor ez a reflex természetes: egy azonnali vezetési válság tovább mélyítené a vereség hatását. A kérdés inkább az, meddig tartható fenn ez az egység, ha a közvélemény-kutatások és a következő választások sem mutatnak fordulatot. A lehetséges utódok neve már a vasárnapi eredmény előtt közszájon forgott: Hendrik Wüst észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök, Markus Söder bajor kormányfő, a CSU elnöke és Boris Rhein, Hessen miniszterelnöke nevét emlegetik legtöbbször. Egyelőre egyikük sem indított nyílt támadást Merz ellen, de ettől még a vita létezik, és minden bizonnyal élesedni fog.
Az AfD erősödésének okát természetesen nem lehet Merz népszerűtlenségére visszavezetni. Kelet-Németország társadalmi tapasztalatai, a migráció, az energiaárak, az ukrajnai háború, a gazdasági bizonytalanság és a hagyományos pártokkal szembeni bizalmatlanság együtt építették fel a párt táborát. A kancellár személye azonban része ennek a történetnek. A CDU számára a legnagyobb veszély, ha beletörődik abba, hogy lassan elveszítheti néppárt jellegét. Szász-Anhaltban vereség, Mecklenburg-Elő-Pomerániában kiesés a parlamentből, Berlinben az első hely elvesztése: külön-külön mindegyikre akad helyi magyarázat, együttesen azonban súlyos országos problémát rajzolnak ki. A tűzfalról szóló belső vita ettől csak élesebb lesz. Minél erősebb az AfD, annál nagyobb lesz a nyomás azokon, akik együttműködést sürgetnek vele; minél közelebb kerül hozzá a CDU, annál nehezebb megmagyaráznia, miben kínál mást.
A vasárnapi este ezért Merz számára arról szólt, hogy meddig működhet a stratégia, amely a reformok későbbi eredményére hivatkozva türelmet kér egy egyre türelmetlenebb országtól. Németország gazdasági és társadalmi átalakítása valóban fájdalmas döntéseket igényel, és Európa számára sem közömbös, hogy Berlinben működőképes, kiszámítható kormány marad-e. De ehhez politikai hitel is kell. És Merz hitelessége már drámai mértékben megkérdőjeleződött.
