Komlódi Gábor: Az ügyészség társadalmi megítélése elérte a mélypontot
Az ügyészség társadalmi megítélése elérte a mélypontot, és a kialakult helyzet azért különösen súlyos, mert a vádhatóságnak rendkívül nagy befolyása van arra, hogy kivel szemben indul büntetőeljárás és kivel szemben nem – mondta Komlódi Gábor ügyvéd a Népszava Törésvonal című műsorában.
Az ügyvéd úgy látja, a közbizalom megrendülését az okozza, ha a társadalomban az az érzés alakul ki, hogy azonos vagy hasonló cselekmények esetén nem mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Megjegyezte, az ügyészségi szervezet erősen hierarchikus, ezért a legfőbb ügyész által kialakított működési mód és munkakultúra az egész szervezetre hatással van.
A helyi szinteken dolgozó ügyészek többsége közvetlenül nem érintett politikailag érzékeny ügyekben, és közülük sokan igyekeznek távol tartani magukat ezektől. Ugyanakkor szerinte a szervezet körül kialakult helyzet pszichésen és szakmailag is terhet jelent azoknak, akik az ügyészségen dolgoznak.
A szakértő úgy fogalmazott, hogy ha igazak azok az állítások, amelyek szerint bizonyos ügyekben politikai szempontok befolyásolták a nyomozás irányát vagy azt, hogy kivel szemben lehetett eljárni, az súlyos jogállami problémát jelentene. Hangsúlyozta, egy büntetőeljárásban jogszerű lehet felettesi utasítást adni arra, milyen irányban folytatódjon a nyomozás, ennek azonban kizárólag szakmai indoka lehet.
Komlódi Gábor ennek példájaként olyan költségvetési csalásos ügyeket említett, amelyekben egy céglánc vizsgálatánál felmerülhet, hogy a nyomozásnak magasabb szintek felé is tovább kellene haladnia. Szerinte ha egy ilyen helyzetben bizonyítékok ellenére állítják le a további vizsgálatot, és ennek nincs szakmai indoka, az már felvetheti a jogellenes beavatkozás kérdését.
A beszélgetésben szóba került a Központi Nyomozó Főügyészség korábbi vezetőjének, Fürcht Pálnak a nyilatkozata, aki arról beszélt, hogy egyes ügyekben szóban közölhették, hogy ki ellen lehet nyomozni, kit nem lehet kihallgatni, illetve milyen irányba folytatódhat az eljárás.
A szakértő szerint az ilyen állítások bizonyítása különösen nehéz lehet, ha az utasítások szóban hangzottak el. Ilyenkor tanúvallomások, iratok vagy ezek hiányában az események egymásutánja és az érintettek érdekei alapján lehet vizsgálni, melyik állítás támasztható alá.
Komlódi Gábor arról is beszélt, hogy a társadalmi bizalom helyreállítása szerinte már nem biztos, hogy megoldható pusztán egy új legfőbb ügyész kinevezésével. Korábban még úgy gondolta, hogy a szervezet felső szintjén is elegendő lehet részleges megújulás, most azonban már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Legfőbb Ügyészség vezetői körének szélesebb cseréje szükséges a közbizalom helyreállítása érdekében. Nyomatékosította, hogy nem az ott dolgozó valamennyi ügyész személyes vagy szakmai kritikájaként fogalmazza meg mondandóját.
Az ügyvéd az ügyészség magyar jogrendszerben betöltött szerepének átfogó újragondolását is szükségesnek tartja. Szerinte érdemes lenne megvizsgálni, milyen intézményi megoldásokkal lehetne erősebb ellenőrzést teremteni a vádhatóság fölött, és ennek részeként akár a vizsgálóbírói rendszer újbóli bevezetését is érdemes lehet megfontolni. Azt mondta, egy társadalmi bizalmat élvező új vezetés rövid távon javíthatja a helyzetet, de önmagában nem jelent garanciát arra, hogy később ne alakulhasson ki ismét hasonló működési probléma.
Komlódi Gábor kérdésre kifejtette, nincs szakmai indok arra, hogy Magyar Péter, Seszták Miklós és Hankó Balázs ügyét egyszerre kommunikálja az ügyészség. A miniszterelnökhöz kapcsolódó telefonos ügy tárgyi súlya lényegesen kisebb, mint a másik két eljárás.
Az ügyvéd a közbizalom helyreállításának első lépését abban látja, hogy a társadalom számára hiteles új vezetés kerüljön az ügyészség élére. Ezt azonban csak a hosszabb távú intézményi átalakítás kezdetének tartja: szerinte azt is át kell gondolni, milyen garanciákkal lehet megakadályozni, hogy a jövőben ismét túlzott hatalom összpontosuljon az ügyészségi vezetés kezében.
Úgy vélekedett, hogy ebben az esetben „köztörvényes bűnözőkkel állunk szemben”, akiknek az elszámoltatása jogos társadalmi igény.
