A női forgatókönyvírók filmjei jövedelmezőbbek, mégis a férfiak kapják a nagy költségvetéseket
Egy friss kutatás szerint a nők által írt filmek magasabb medián nyereséget érnek el, mint a kizárólag férfiak által készített produkciók, a legnagyobb költségvetésű filmek túlnyomó részét azonban továbbra is férfiak jegyzik.
A Frontiers in Communication című folyóiratban megjelent tanulmány harminc év filmtermését vizsgálta, a moziforgalmazásra szánt és a nem moziba szánt alkotásokat egyaránt. A kutatás vezetője, Anja Huwiler, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem kutatója arra a megállapításra jutott, hogy azok a filmek, amelyeknek női forgatókönyvírójuk volt, de rendezőjük nem volt nő, 34 százalékkal magasabb medián nyereséget értek el, mint azok, amelyeknél mindkét szerepet kizárólag férfiak töltötték be, annak ellenére, hogy a költségvetésük hasonló volt.
A tanulmány rámutatott arra is, hogy azok a filmek, amelyek forgatókönyvét nő írta, magasabb mediánnyereséget értek el, mint a kizárólag férfiak által készített produkciók. A nő által írt, de nem nő által rendezett filmek produkálták a legmagasabb mediánnyereséget a férfiak által készített filmekhez hasonló költségvetés mellett, sőt a befektetésarányos megtérülés összehasonlításában is ez a felállás bizonyult a legeredményesebbnek.
Kirajzolódott az is, hogy a férfiak által készített filmekhez hasonló megtérülést produkáltak azok az alkotások, amelyeknél a forgatókönyvíró és a rendező is nő volt, miközben feleannyi pénzt kaptak a megvalósításra.
A legnagyobb gyártási költségvetésű filmek felső egy százalékába tartozó 44 produkció közül 39-et kizárólag férfiak jegyeztek, és egyikben sem volt női rendező. Huwiler szerint a filmfinanszírozás állandó bizonytalanságai miatt a producerek inkább fordulnak az ismerős nevekhez és a bevált munkamódszerekhez, hogy kerüljék az esetleges kockázatokat vagy a bukást, nem beszélve a nyomában járó tetemes veszteségekről. Ezzel tudják tartani a status quót, még ha a pénzügyi adatok éppen az ellenkezőjére is utalnak.
Az utóbbi időszakban lassú ütemben nőtt azoknak a filmeknek az aránya, amelyek stáblistáján legalább egy nő szerepel rendezőként vagy forgatókönyvíróként.
A magyar női filmrendezők közül világszerte a két legismertebb Mészáros Márta és Enyedi Ildikó, akik felkerültek a BBC száz legjobb, női rendező által készített filmek listájára. Legfőképp a berlini, a velencei és a cannes-i filmfesztiválokon szereztek maguknak sikert és népszerűséget hosszú éveken át. Mészáros Márta elnyerte az Európai Filmakadémia Életműdíját is. A szakmában itthon ismertek és népszerűek többek között Gyarmathy Lívia, Fekete Ibolya, Horváth Lili és Kostyál Márta.
Magyarországon a filmek bevételei alapján még nem készült kategorizálás, felmérés vagy összehasonlítás nemek szerint. A trend azonban több egybehangzó vélemény szerint egyezik a nemzetközivel, mivel továbbra is többségében férfiak rendezik a nagyobb költségvetésű produkciókat.
A Melbourne-i Egyetem kutatója, Radha O’Meara szerint a mainzi tanulmány megállapításai összhangban vannak azzal, amit ő az ausztrál filmiparban tapasztalt. Ott is gyakran magyarázzák a nemi alapú diszkriminációt azzal, hogy nagyobb kockázatot látnak a nőkben egy-egy film sikerességét tekintve. Ő viszont ennek épp az ellenkezőjére jutott az elemzés kapcsán, azaz valójában a férfi forgatókönyvírók és rendezők jelentik a nagyobb pénzügyi kockázatot – nyilatkozta az ABC Newsnak.
O’Meara szerint a szexizmus él és virul az ausztrál filmiparban: néha nyíltan, máskor burkoltan. Adatai alapján visszaigazoltnak látta a tételt, hogy a férfiak olyan kiváltságos helyzetben vannak a filmiparban, amelyet nem minden esetben érdemeltek ki. Mint fogalmazott, az általuk írt és rendezett filmek kereskedelmi szempontból kevésbé sikeresek, mint a nők által készítettek. A férfiak megengedhetik maguknak, hogy kudarcot valljanak kreatív vállalkozásaikban, majd újabb lehetőséget kapnak arra, hogy bizonyítsanak, ha esetleg csődöt vallanak. A nőket viszont kiközösítik, kiadják az útjukat is, ha produkciójuk megbukik. O’Meara szerint ez az igazi kettős mérce, s erre rá kellene jönnie az állami filmiparnak is, sokkal nyitottabbnak kellene lennie a nők felé. Pusztán kereskedelmi szempontból is érdemes lenne felkutatni a tehetséges nőket, és több lehetőséget adni nekik, mert ők másképp mesélnek, másképp sztoriznak.
