Tíz év börtönt kaptak Giulio Regeni elrablói
Tíz évvel Giulio Regeni eltűnése után megszületett az első olasz bírósági ítélet az ügyben. A római esküdtbíróság három egyiptomi biztonsági tisztet tíz-tíz év börtönre ítélt a Cambridge-i Egyetem doktoranduszának súlyosbított elrablásáért.
A bíróság Magdi Ibrahim Abdelal Sharifot, Hisham Helmit és Athar Kamel Mohamed Ibrahimot ítélte el. A negyedik vádlottat, Tariq Sabirt felmentették. A gyilkosság vádjában nem született elmarasztalás, mert a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem találta elegendőnek, jóllehet az ügyészség Sharif esetében életfogytiglani büntetést kért.
Az ítélet az elrablás felelőseit nevezte meg, de Regeni meggyilkolásának közvetlen elkövetői továbbra sem ismertek.
Diplomáciai konfliktus
Regeni 2016. január 25-én tűnt el Kairóban, miközben az egyiptomi független szakszervezetek és utcai árusok helyzetéről folytatott doktori kutatást. Kilenc nappal később találták meg a holttestét egy Kairó és Alexandria közötti út mellett. Az olasz vizsgálatok szerint súlyosan megkínozták.
Az ügy diplomáciai konfliktussá vált, mert az egyiptomi hatóságok több, egymásnak ellentmondó magyarázatot adtak, az olasz nyomozók szerint pedig Kairó nem biztosította a bizonyítékokhoz és a gyanúsítottakhoz szükséges hozzáférést.
Olaszország 2016-ban hazarendelte nagykövetét, a diplomáciai kapcsolatot 2017-ben állították helyre. Azóta Egyiptom fontos partner lett a földközi-tengeri migráció kezelésében, az energetikában és a védelmi együttműködésben, ami növeli egy tartós konfrontáció politikai költségét.
Távollétükben ítélték el őket
A négy vádlott egyike sem jelent meg Rómában, Egyiptom nem adta ki őket. Sokáig azt sem tudták igazolni, hogy a terheltek hivatalosan tudomást szereztek a büntetőeljárásról, ami évekre megakasztotta a pert, mivel az olasz jog szigorúan korlátozza a távollétben folyó eljárásokat. Végül alkotmánybírósági és felsőbb bírósági döntések tették lehetővé a tárgyalás folytatását.
A három elítélt büntetése csak akkor hajtható végre, ha olyan országba utaznak, ahol az olasz elfogatóparancs érvényesíthető, vagy ha Egyiptom hajlandó együttműködni a kiadatásban. Kairó eddigi magatartása alapján ennek rövid távon kevés esélye van, az egyiptomi kormány ugyanis következetesen elutasította, hogy az állambiztonság tagjai felelősek lennének.
A bíróság kártérítést is megítélt a családnak és az olasz államnak, ennek behajtása szintén a vádlottak elérhetőségétől és a nemzetközi jogsegélytől függ.
Ellenzéki bírálat és stratégiai érdekek
A döntés ismét próbára teszi az olasz-egyiptomi kapcsolatokat. Antonio Tajani külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy az olasz bíróság három személyt ítélt el, nem az egyiptomi államot. A kijelentés az ellenzék részéről bírálatot váltott ki, mert többen úgy értelmezték, hogy a kormány igyekszik elválasztani a büntetőeljárást a kétoldalú kapcsolatoktól. Tajani szerint ugyanakkor ez jogi alapelv: a bíróság egyéni büntetőjogi felelősségről döntött.
A Meloni-kormány egyszerre próbálja támogatni az olasz igazságszolgáltatás munkáját és fenntartani a stratégiai együttműködést Kairóval. Az ellenzék erősebb diplomáciai nyomást követel, a kormány viszont arra hivatkozik, hogy a migráció, a gázszállítások és a közel-keleti biztonsági kérdések miatt folyamatos párbeszédre van szükség.
A család és az ügyvédek az ítéletet fontos lépésnek nevezték, de hangsúlyozták, hogy az ügy még nem zárult le. Arra továbbra sincs jogerős válasz, ki rendelte el és ki hajtotta végre a kínzást és a gyilkosságot. Az ügy Olaszországban közéleti szimbólummá vált: középületeken évek óta láthatók az „Igazságot Giuliónak” feliratok.
