Újabb rezsimellenes tüntetőt végeztek ki Iránban
A teheráni igazságszolgáltatás szombaton újabb, a januári tiltakozások idején őrizetbe vett férfi kivégzéséről számolt be. Siavash Jamshidi Kheirabadit szombaton végezték ki, őt a januári tüntetések idején vették őrizetbe. A hatóságok szerint a férfit „Isten elleni ellenségeskedés”, vagyis moharebeh miatt ítélték halálra, azzal vádolva, hogy január 8-án fegyvert használt a biztonsági erőkkel szemben.
A bejelentés néhány nappal azután érkezett, hogy Mashhadban kivégezték Ali Hemmati Sistanit és Majid Nikandisht, akiket szintén a januári megmozdulásokhoz kapcsolódó ügyben ítéltek el. A két mashhadi férfit szeptember 30-án akasztották fel. Az iráni igazságszolgáltatás azt állította, hogy közük volt négy biztonsági ember halálához.
A szombati eset azt jelzi, hogy a tiltakozások utáni halálos ítéletek végrehajtása októberben is folytatódik, miközben a nemzetközi jogvédők további elítéltek helyzetét tartják közvetlenül veszélyesnek. Jogvédő szervezetek szerint a hatóságok a háborús helyzetre és nemzetbiztonsági vádakra hivatkozva gyorsított eljárásokban szabnak ki halálos ítéleteket ellenzékiekre.
Az Amnesty International és az Iran Human Rights hónapok óta arra figyelmeztet, hogy a januári tiltakozások résztvevői közül sokan néznek szembe halálbüntetéssel, köztük olyanok is, akik az állítólagos cselekmények idején még kiskorúak voltak. A jogvédők szerint az iráni hatóságok szélesen értelmezett nemzetbiztonsági tényállásokat használnak, így a moharebeh és az „efszad-e fel-arz”, vagyis a „földi romlottság” alapján politikai tiltakozásokhoz kötődő cselekményekre is kiszabható halálbüntetés.
Az Amnesty azt állítja, hogy több ügyben kínzás vagy más kényszer hatására tett vallomások kerültek a bíróság elé, a vádlottak ügyvédi lehetőségeit pedig korlátozták. Teherán ezzel szemben rendszeresen azt közli, hogy erőszakos bűncselekmények és fegyveres támadások elkövetőit vonják felelősségre. Az iráni állami média az egyes ügyekben rendszerint a biztonsági erők halálára vagy sebesülésére hivatkozik, miközben a jogvédők azt kifogásolják, hogy a nyilvánosság nem fér hozzá a bizonyítékokhoz és a teljes bírósági iratanyaghoz.
A januári tiltakozások leverése után tömeges letartóztatások kezdődtek. Az Amnesty májusban több mint hatezer, a háborús időszakban önkényesen őrizetbe vett emberről írt, köztük tüntetőkről, újságírókról, ügyvédekről, jogvédőkről és vallási vagy etnikai kisebbségek tagjairól. A szervezet szerint az igazságügyi vezetés gyorsított eljárásokat sürgetett, és egyes fogvatartottak ellen kémkedés vagy „ellenséges államokkal” való együttműködés vádját emelték.
A kivégzések ütemének növekedése a külső háborús nyomással párhuzamosan történt. Jogvédők szerint a teheráni vezetés a háborús helyzetet a belső ellenőrzés szigorítására is felhasználja, az iráni hatóságok viszont azt állítják, hogy a fegyveres konfliktus idején fokozott kémkedési, szabotázs- és terrorveszély fenyegeti az országot. A két állítás közötti különbséget azért nehéz függetlenül ellenőrizni, mert a politikai perek jelentős része zárt ajtók mögött zajlik, a nyilvános ügyiratok pedig hiányosak. A családtagok és ügyvédek beszámolóinak ellenőrzését az információs korlátozások is nehezítik, ezért a nemzetközi szervezetek rendszerint csak a több forrásból megerősíthető eseteket veszik fel név szerinti listáikra.
Az ENSZ szakértői és nemzetközi jogvédő szervezetek többször felszólították Iránt, hogy állítsa le a tüntetőkkel szembeni halálos ítéletek végrehajtását. Különösen azokat az ügyeket bírálják, amelyekben a vádlottak állítólag nem kaptak megfelelő jogi képviseletet, vagy ahol a bizonyítékok között kényszerrel megszerzett vallomások szerepelnek. A nyomás eddig nem változtatta meg érdemben a teheráni gyakorlatot, és 2026-ban több hullámban hajtottak végre politikai ügyekhez kötődő kivégzéseket.
