Elindult a budapesti krízisbusz a válságos helyzetben lévő emberek megsegítésére
Elindult az a közbiztonsági és szociális kríziskezelő kísérleti program Budapesten, amelynek célja, hogy a közterületen válságos élethelyzetbe került emberek gyors és megfelelő segítséget kapjanak. A programot Bódis Kriszta, a nemzeti társadalompolitikai stratégia megalkotásáért, valamint az oktatási, szociális és egészségügyi területek összehangolásáért felelős kormánybiztos jelentette be.
A mobil csapatokban rendőrségi, szociális és egészségügyi szakemberek vesznek részt. A háromfős stáb a térfigyelő központ jelzése alapján vonul a helyszínre, felméri a helyzetet, és szükség esetén helyben nyújt segítséget, mentőt hív, illetve az érintettet a megfelelő egészségügyi vagy szociális intézménybe szállítja.
Bódis Kriszta beszámolója szerint az első két műszak már megmutatta, miért van szükség a kezdeményezésre: több embert sikerült biztonságos helyre és megfelelő ellátásba juttatni. Egy, a Népligetben talált, rossz állapotban lévő fiatal például intézményi segítséget kapott, és már a hosszabb távú elhelyezését, valamint munkába állását is előkészítik. A kormánybiztos szerint a fiatal azt mondta, szinte életében először érzi azt, hogy valaki tényleg foglalkozik vele.
Szakértő: az irány jó, de a mobilcsapat önmagában nem elegendő
Sárosi Péter szakértő az irányt jónak nevezte, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ennyi még nem elégséges. Véleménye szerint több mobil keresőcsapatra és olyan integrált, alacsony küszöbű ellátóhelyekre lenne szükség, ahová be lehet vinni az érintetteket.
Kiemelte azt is, hogy jelenleg nincs megfelelően működő ellátási háttér, amely ezeknek az embereknek nemcsak az azonnali segítséget, hanem a tartós ellátásba kerülését és lakhatását is biztosítaná. Példaként említette, hogy a Baptista Szeretetszolgálat Utcafrontnál mindössze négy olyan lakóhely van, ahová már az első este vittek embereket a csapattal. Hozzátette: több alacsony küszöbű programra, több addiktológiai osztályra, nagyobb befogadásra és több szakemberre lenne szükség, ez pedig nem megy egyik napról a másikra.
A szakértő előremutatónak nevezte, hogy a lépés edukálhatja a lakosságot arról, hogy a szerhasználat szociális, nem pedig rendészeti kérdés. Ezzel összefüggésben jelezte: a rendőrségnek nem kellene közvetlenül részt vennie a keresőcsapatokban, elegendő volna egy kapcsolattartó, aki szükség esetén értesíti a szociális szakmát, vagy fordítva. Véleménye szerint a közös utcai jelenlét veszélyezteti a bizalmat.
A program feltárja az ellátási út akadályait
Bódis Kriszta sem tekint a programra úgy, mint ami önmagában elegendő lenne. Mint írta, a kísérleti program nem a hajléktalanság, a szerhasználat vagy a közterületi krízisek önálló megoldását célozza. Egyik fontos feladata annak feltárása, hogy az érintettek ellátási útja hol akad el, és milyen hiányosságok nehezítik a megfelelő segítséghez jutást.
Már az első műszakok során is találtak olyan problémákat, amelyek akár egy egyszerű adminisztratív feltétel miatt megakadályozhatják az ellátásba kerülést. Ilyen például a tüdőszűrés kérdése, ugyanis érvényes papír nélkül nem fogadják az embereket az ellátórendszerben. A terepi tapasztalatok alapján egy átfogó intervenciós csomag is készül az ellátórendszer fejlesztésére. Ennek része lehet a szolgáltatások kapacitásának bővítése, az intézmények közötti együttműködés javítása és szükség esetén jogszabályi változtatások kezdeményezése.
Sárosi Péter szerint nagyon fontos, hogy a kezdeti lépéseket átfogó reform kövesse. Számításai szerint a javasolt intézkedések megvalósítására 2-2,5 milliárd forint forrásra volna szükség. Mint mondta, az egész addiktológiai ellátórendszer le van épülve, nincs elég szakember, és ezt a területet gyakorlatilag majdnem teljesen lerohasztotta a korábbi kormányzat.
A szakértő szerint a főleg szegények körében elterjedt kristályhasználat káros hatásai az utóbbi időben váltak szembetűnővé, de a probléma már régen jelen van, csak a láthatósága nőtt. Hozzátette: amikor leálltak az uniós pénzek, azokon csattant igazán, akik eleve a társadalom peremén éltek, ami az elszegényedés és a droghasználat növekedését is eredményezte. Ezen emberek jelentős része Kelet-Magyarországon vagy kisebb településeken élt, de a palackvisszaváltás miatt elindult egy mozgás, így a nyomor szülte droghasználat olyan fővárosi kerületekben is láthatóvá vált, ahol ezzel korábban nem találkoztak.
