Home Szociális A baloldal nemzeti újjászületésének lehetősége

A baloldal nemzeti újjászületésének lehetősége

by Tihamer
0 comments
A baloldal nemzeti újjászületésének lehetősége

A nemzeti újjászületés baloldali alternatívája

„Nem jó annak semmiféle szél, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart” – figyelmeztet az ősi tengerész bölcsesség azokat, akik az átalakulások zűrzavarában kormányzásra vállalkoztak. Az ezredfordulótól felerősödött globális változások az eszmék alkonyát hozták, ami elbizonytalanította a társadalmat. Valamennyi pártnak, köztük a baloldalinak is újra kell gondolnia hagyományos elveit, mert csak megújult szellemű politikai erő vehet részt a jövő formálásában.

A kapitalizmus minden korban alkalmazkodott a változásokhoz: a 20. században a fejlett országokban „élhető kapitalizmus” jött létre, mára azonban a globális piaci versengés megbontotta a társadalmi megegyezéseket, és tömegeket fosztott meg biztonságos életük lehetőségeitől. A mostani politikai életből hiányzik a társadalmi előrelátás, pedig a nemzet és a baloldal újjászületése csak szellemi megújhodással kezdődhet.

Két fejlődési irány

Az Európai Unió fejlett országai a fenntartható és minőségi fejlődés felé fordultak, a tudást és annak alkalmazását tekintik a gazdasági fejlődés leghatékonyabb forrásának. Egységes munkaügyi szabályozások, megélhetést garantáló minimális jövedelem, biztonságot adó minimálnyugdíj, környezetvédelmi előírások és egységes európai határvédelem körvonalazzák az új társadalmi-gazdasági változásokat. A másik út a kevésbé fejlett és az egykori szocialista országokra jellemző, ahol hiányzik az erős és autonóm polgári középosztály, az állam túlhatalma érvényesül, a társadalmak zártabbak, és a tőke a munkaerő fokozottabb kizsákmányolásával próbál versenyképes maradni.

A baloldali pártok útkeresése

A modern szocializmus elfogadta a magántulajdonon alapuló piacgazdaságot, és arra törekszik, hogy mindenkinek esélyt nyújtó társadalmat építsen. Az olasz baloldal 1991-ben vette fel a Demokratikus Baloldal Pártja nevet, a német szociáldemokraták 1989-es Alapprogramjukban ismerték fel, hogy a szervezett munkásosztály mint bázis elveszett, és hogy a jólét elérése után az életminőség, a környezet és az önkiteljesedés válik meghatározó értékké. A „harmadik út” túllépett a régi szociáldemokrácián és a neoliberális politikán is, célja az össztársadalmi érdek érvényesítése az egyének, a közösségek és az állam együttműködésén alapuló világban.

Magyarország felemás fejlődése

A rendszerváltás teremtette fejlődési esélyeket a többször újjáalakított társadalmi-politikai formációk nagyrészt eltékozolták, a szociális rendszerváltás elmaradt. Személyi hatalom, a diktatúra sajátos formája alakult ki, elmaradt a gazdasági-társadalmi szerkezet modernizálása. A „munkaközpontú társadalom” újraszervezésével ugyanazon az úton haladunk tovább, amelyen a korábbi szocialista állam csődbe jutott, így az ország a külföldi monopóliumok beszállítójává válva Európa perifériájára szorulhat.

A baloldal pozitív stratégiája

Magyarországon nem építhető ki a nyugati polgári demokráciákhoz hasonló rendszer, mert mások a történelmileg kialakult viszonyok. A hagyományos és a modern polgári középosztály csekély számú, a dolgozó rétegek szétaprózódtak, a társadalom egyharmada állandó szegénységben él. A legfontosabb stratégiai cél a társadalmi működés demokratizálása és a mindent uraló államrendszer lebontása: a felülről vezérelt rendszer helyett alulról felfelé szerveződő, a közvetlen demokráciára épülő berendezkedés kell, amelyben a helyi közösségek, az önkormányzatok és a szakszervezetek hálózata működik együtt. Mintát adhat Svájc és a skandináv régió.

A változtatásoknak pártokon túlnyúló feltételei vannak: nemzeti kiegyezésre, történelmi kompromisszumra van szükség, amely új, tartós érdekközösséget teremt a népben, nemzetben és Európában hívő demokraták között. A szétaprózódott demokratikus pártok prioritásai – a szociális gondoskodás, a nemzeti érdekek védelme, az egyéni szabadság, a környezetvédelem, a modernizáció és az európai integráció erősítése – együttesen teremthetnek valódi változásokat. A cél a „holnaptól való félelem nélküli élet” feltételeinek megteremtése.

A szociális rendszerváltáshoz szükséges lépésekről már születtek konkrét elképzelések: a kliensgazdaság visszaalakítása piacgazdasággá, új Alkotmány, társadalmi reformok. Ezeket kell programokká integrálni és társadalmi egyeztetésre bocsátani. A komplex rendszerváltáshoz szellemi megújulásra, a nemzeti és európai identitás erősítésére, az oktatásra és a vidék fejlesztésére is szükség van, valamint olyan válságkezelési programra, amely természeti csapások, járványok, háborús konfliktusok és pénzügyi válságok idején is biztonságot nyújt. Ígérni csak azt lehet, hogy valódi demokrácia születik, amelyben az embereknek nagyobb esélyük lesz sorsuk formálására – ez lehet a nemzeti újjászületés valóban demokratikus alternatívája.

You may also like

Leave a Comment