Frideczky Katalin: Michelin-csillag
Már harmadik éve küzdöttem a gyerekkel, amikor végül úgy döntöttem, hogy átadom őt egy tapasztaltabb kollégának. Olyan valakinek, aki tudja, hogyan kell bánni az ilyen felnőtt kicsikkel. A gyerek bemászott a zongora alá, és onnan nézve egy teljesen más világot fedezett fel. Megkérdeztem tőle, hány éves is, mire a válasz: tíz. Ismét lám, meglepődöm, és megpróbálom viccel megtörni a szorongását, holott alatta még mindig ott húzódik az óvodás kor. Az a gondolat, hogy talán ő is élvezettel jár a barátai körébe az óvodába, egy kicsit megnyugtat, hiszen nem mindenki érzi sértőnek a gyerekes játékokat és megnevezéseket.
Azonban lehet, hogy a gyerek saját magát is meglepi azzal, ahogyan a zongorához ül. A póza bárzongoristát idéz, görnyedten, lábait összekulcsolva. Megjegyzem neki, hogy talán hiba lenne konyakot tennünk a zongora tetejére, amit egy tízévesnek tán sohasem szabadna még tudnia. Az igazság az, hogy a gyerek tetszik neki a dolog; felnőttesnek érzi magát, miközben mindez csak játék. De legalább megérzi a zene ízét.
Közben a gyerek egy lovacskás darabot tanul, aminek az üteme tele van trappolással és patkócsattogással. Olyan érzés ez, mintha a dal végén a tengerbe merülnének. Még ha a darab eredeti üzenete más is, ő mindenképpen élvezi, sőt, nevetséges dolgokat mond: „Neked ízlik a húsleves, összekeverve a tejbegrízzel?” Míg ketten nevessük, a szívem szakad meg, mert tudom, hogy nekem most fájó ügyet kell intéznem.
Miért engeded, hogy „összepedálozza” a „Szilaj lovast”? Kérdezem, de nem érti. Ő a tanár, én a tanítvány. Szeretném megpriorálni a gyereket, mert úgy érzem, talán egy férfi mentor jobban megfelelne neki. A szülőkkel levelezve próbálom megtalálni a legkönnyebb utat, megvédve ezzel mindenkit, magamat is beleértve. Most szomorú, hogy elhagyom; hiszen egy részem elment azzal, hogy nehéz hagyni.
Egy valami azonban biztos: ez a gyerek felírja a „sennyemennye” szót a füzetébe, hogy el ne felejtse. Mindez örömet okoz neki, ami öntudatán túl engem is megérint. Ha csak ennyi marad meg rólam, az már elegendő. Jobb lesz mindkettőnknek, hogy már nem kell látnom, ahogyan korlátoltan játszik. „Most egy időre ki kell maradnod a zeneiskolából,” mondom neki. „Ne szomorkodj, nézd a pozitív oldalát! Ezentúl úgy játszol, ahogyan neked a legjobban tetszik. Ki tudja, talán egyszer egy új étel születik mindebből, ami Michelin-csillagot érdemel!”
Forrás: nepszava.hu/3301091_frideczky-katalin-michelin-csillag
