Nem túl szórakoztató film
Pócs János, a közismert politikai figura, látszólag abban leli örömét, hogy a közönség szeme előtt „hülyét csinál” magából. Az elképzelése, miszerint filmet készít Magyar Péterről, nem csupán ízlésficam, hanem egy olyan kísérlet is, amely arra utal, hogy a tolmácsolt valóság távol áll a népképviselet eszményképétől. Pócs a Parlamentben bejelentette, hogy fizetés nélküli szabadságot venne ki, mintha csak azt sugallná, hogy az örömszerzés fontosabb, mint a politikai felelősségvállalás.
A jelenlegi Orbán-rendszer ellenzékét nem képviseli, mint ahogyan a Fidesz-szavazók szívében sem foglal helyet. Vajon a nemzeti keresztény szavazók őszintén hisznek abban, hogy Pócs filmes munkássága bármilyen pozitív hatással lesz a gazdaságra? Miközben a közélet komoly kihívásokkal küzd, a politikai szórakoztatóiparban való aktív részvétel nem több, mint egy elvonatkoztatott valóság.
Pócs János és társai nem csupán a politikai felelősséget hárítják el, hanem a komplex problémákra, mint például a gödi akkumulátorgyár egészségkárosító hatásaira is figyelmet vonnak el. E tevékenységeik, amelyeket a választások megnyerésére összpontosítanak, csupán zajt generálnak körülöttük, miközben a valós gondok háttérbe szorulnak.
Az Orbán-kormány tizenhat éve uralkodik, és látszólag a legfőbb reményük csupán egy üres szoba, ahol Pócs elregélheti rémálmait, míg a valódi politikai diskurzus elhanyagoltá válik. Kétségtelen, hogy a kormányzó elit, ha akarná, egy sokkal komolyabb tartalommal is szolgálhatna, de a prioritások másutt vannak.”
