AZ ÜNNEP MÉLTÓSÁGA
Képzeletben a közelmúlt eseményei között ott lebeghetett volna a lehetőség, hogy közösen ünnepelhessük a kulturális győzelmet. A pillanat, amikor a Himnusz együtt zendül az olimpiai győztesek tiszteletére, vagy amikor a futballválogatott sikerét ünneplő tömeg megtölti a Nagykörutat, mind olyan élmények, amelyek örök nyomot hagynak a közösség tudatában. Az irodalom viszont nem ilyen; hiszen az írók nem színpadok közepén, óriási tömegek előtt érzik magukat otthonosan. Mégis, az irodalmi Nobel-díj idei kiosztása kínálta azt az alkalmat, amely megérdemli, hogy megünnepeljük.
Érdemes alaposan körülnézni 2025 Magyarországán, hogy rögzítsük, hogyan ünnepel a társadalom. Vajon a kormány által felvásárolt könyvesbolthálózat kirakatai fényben tündökölnek majd a díjnyertes író portégével, vagy csupán a háttérben, elfeledve várja, hogy valaki észrevegye? Mennyire erős a kampány, amely a nemzeti öntudatot hirdeti, miszerint immár második irodalmi Nobel-díjasra lehetünk büszkék? Az év kulturális eseményét megjelenítik-e a párt, ám nem csupán a közösségi médiában, hanem a televíziókban és a filmes események előtt is? Hogyan tükrözik a társadalom értékrendjét a reptér felé vezető úton elhelyezett óriásplakátok, amelyek helyett az aranybudik hirdetése dominál?
Érdemes arra is figyelni, hogy a repülőtér imázsát hirdető plakátok mellett ott zárkózik-e Krasznahorkai László arcképe, vagy hogy a miniszterelnök említést nyerésétől érzelmi tiszteletteljes hangnemben készül-e nyilatkozni a nagy íróval kapcsolatban. Létezik-e a kétszáz éves Országos Széchényi Könyvtár kapuján díszelgő fotó, amely hirdeti, hogy büszkék vagyunk? Az írói közösség naprakészen számol-e be a frissen kitüntetett Nobel-díjas munkásságáról, esetleg tagnyilvántartás nélkül? A Frankfurt könyvvásáron, a világ legnagyobb hagyományú rendezvényén, sikerül-e bemutatni Magyarország irodalmi teljesítményét?
A látottak tükrében talán joggal merülhet fel bennünk a kérdés: vajon miként reflektálnak a valóságra az önkormányzatok, amelyek gerillakampány keretében ösztönöznek bennünket a nemzeti öntudatra? Közösségek találkoznak-e, hogy együtt élvezzék a díjátadó ceremóniáját, és felfedezzék Krasznahorkai munkásságának rejtélyeit?
Ha más irányba is tekintünk, például Ausztriába, láthatjuk, hogy Bécsben a könyvesbolt tele van Krasznahorkai köteteivel, míg Stockholm igazi ünnepélyességgel rendezi meg az irodalmi díjak átadását. Az olvasók boldogan vásárolják a Nobel-díjas műveket. Apolgároknak egy igaz polgár írója van, Krasznahorkai László, aki nem csupán a szavakon, hanem a méltóságon is képes hatódni.
Forrás: nepszava.hu/3304672_az-unnep-meltosaga
