Jó embert keresünk: Iványi Gábor és a Brecht-i párhuzamok
Bertolt Brecht drámája, a Szecsuáni jólélek – vagy ahogyan más fordításban ismert, a „Jó embert keresünk” – egy olyan történetet mesél el, amely összefonódik Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító lelkészének életével. Azok számára, akik ismerik Iványi Gábor elkötelezett munkásságát, nem meglepő, hogy Brecht e mesterművében valójában őt idézi meg, úgy a jellemét, mint a társadalmi elkötelezettségét.
Ma már nem a választás szabadságáról és a békéről beszélünk, hanem a „Béketanács” árnyékos világáról, amelyet Trump uralma alatt hoztak létre. A miniszterelnök, aki milliárd dolláros belépődíjak mellett próbál politikai játékokat játszani, épp úgy elfeledkezik az emberek szolgálatáról, mint a Brecht drámájának hőse, Sen Té, aki szegénysége ellenére is az emberek valódi barátja marad. A miniszterelnöki közelség Putyinhoz, Hszi Csin-pinghez és más diktátorokhoz azt mutatja, hogy a gazdagodás és a hatalom a valódi motiváció.
Érdekes módon a Trump irányítása alatt működő „Béketanács” tagjai között azok találhatók, akik az USA elnökének kegyeit keresik, miközben hazájukban komoly gazdasági nehézségek sújtják őket. Az egymilliárd dolláros tagsági díj kifizetése a legtöbb ország vezetőjének óriási terhet jelent, és a pénzeszközökre sokkal nagyobb szükség lenne a helyi problémák megoldásához, nem pedig a politikai túlélés fenntartásához.
Iványi Gábor, akinek élete és munkássága során az volt a célja, hogy a legvédtelenebbek szolgálója legyen, követi Göncz Árpád gondolatait, aki szintén a rászorulókat kívánta szolgálni. Iványi puritán életszemlélete és az általa képviselt értékek sokkal fontosabbak lehetnek, mint amennyire a politikai elit belelát. Az ő példája tejjé teheti, hogy a politikai megosztottságon túllépve az emberek megtalálják a valódi méltóságot, amely nem független attól, hogy baloldali, jobboldali, liberális vagy konzervatív nézeteket vallanak.
Fontos, hogy megértsük: a választók többsége sebezhető, és ez megnehezíti számukra az érzelmeik és előítéleteik kezelését. Iványi olyan, mint egy suszter, aki készségesen javítja a rászorulók cipőit, miközben saját maga is nehézségekkel küzd. Nem vár el segítséget, noha lenne rá oka; az ő figyelme inkább a híveinek jólétére irányul.
Miniszterelnökünk, aki nem képes felismerni, hogy Iványi önzetlen szolgálata magasztosabb a saját gazdagodásánál, folyamatosan megpróbálja megalázni az emberekért dolgozó lelkészt. Az alázatos szolgálat eltiprása a hatalom és a gazdagodás szolgálatában álló politika megvetendő arcát tükrözi.
Amíg Iványi szívében béke honol, hiába hangoztatja a miniszterelnök a békét, a szavai mögött háború dúl. A valóságtól való elrugaszkodottság, a hazugságok hangoztatása, amelyek szerint az ukrán nép a miniszterelnök ellen kézláb összeesküvést sző, felfedi a valós félelmeket. Ukrajna népét nem egy állapot szorítja meg, hanem az orosz agresszió, amely a mindennapi életüket fenyegeti, megfosztva őket az alapvető emberi jogoktól.
A Barátság kőolajvezeték elpusztítása, amelynek működése Magyarország gazdasági biztonságának alapvető része, jól mutatja, milyen mélyre süllyedt a politikai diskurzus. A békéről beszélő politikai vezetők, akik felelősségüket a társadalom iránt elhanyagolják, megmutatják, hogy az igazi jó szándék távol áll tőlük.
Ez a drámai ellentét a szegényekért végzett önzetlen munka és a hatalomért folytatott könyörtelen küzdelem között világít rá a társadalom valódi problémáira. Tengiz Abuladze filmje, a Vezeklés, amely a múlt bűneit és az azokból fakadó gyászt vizsgálja, párhuzamba hozható a mai politikai helyzettel, amelyben Iványi Gábor adja a jó példát.
Iványi Gábor nem csak egy jó ember, ő maga a megtestesült szolgálat és eltökéltség, amely a társadalmi igazságosságot és a méltóságot képviseli. Mindez a nemes célért való harc, amely az emberek valódi előtt áll és bemutatja, hogy a jövőnk közös feladata, hogy emberséggel és tisztelettel nézzünk egymásra.
