TÁKOLMÁNY HELYETT ALKOTMÁNYT!
Az áprilisi kormányrendszerváltás megnyitotta az utat a demokratikus intézmények helyreállítása előtt a NER keretein belül, így egyre égetőbb kérdéssé vált egy új alkotmány megalkotása. A fideszes alaptörvény eddigi élete és sűrű módosításainak megismerése mellett érdemes a Tisza-kormány első alkotmányos lépéseit is áttekinteni, hogy tisztábban lássuk a hazai jogi táját.
Az 2011-es alaptörvény elnevezése nem csupán terminológiai választás volt; frustrálja a közgondolkodást, hogy annak tényleges tartalma nem indokolta a döntést. A cél a gyökeres rendszeráttalakulás jelzése volt. A NER megjelenített alapdokumentuma nemcsak hogy kirekesztő, de a nemzeti egység szándékával egyáltalán nem állt összhangban. Az alaptörvény elfogadása előtt, sajnálatos módon, nem folyt széleskörű társadalmi egyeztetés, és a szöveg jogi színvonala is sokszor megkérdőjelezhető.
Az alaptörvényt évekig gránitszilárdságúnak hirdették, míg valójában a legfrissebb statisztikák szerint a NER kormánya 2012 óta tizenötször módosította saját alkotmányát, ezzel szemben az Egyesült Államok 1787 óta mindössze 27 alkalommal módosította a sajátját. További példaként említhetjük Csehországot, ahol 1993 óta 8 alkalommal, és Lengyelországot, ahol 1997 óta csupán kétszer történt jogi változás.
A fideszes módosítások leginkább a politikai igényekhez való alkalmazkodást szolgálták, emelve a jogszabályi előírásokat alkotmányi szintre, következésképpen megakadályozva az Alkotmánybíróság beavatkozását is. A visszafordíthatatlan jogi változtatások mögötti szándékok és hatások is érdemelnek figyelmet.
Az első jelentős módosítás 2012 decemberében a természeti erőforrások, mint a termőföld és vízkészlet védelmét tette kötelezővé, amely később kedvezett a mezőgazdasági földek jogi szabályozásának módosításához, lehetővé téve a politikai kétharmad általi bármikor való változtatást.
Az 2013 márciusi negyedik módosítás 22 cikket érintett, jelentős társadalmi és nemzetközi ellenállást váltva ki. Ezen módosítás hozta az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozását, és számottevő jogkorlátozásokkal terhelte a demokráciát.
Az ötödik módosítás 2013 szeptemberében vekünk a vallási közösségekre vonatkozó szabályokat, megteremtve a „bevett” egyház fogalmát, amely politikai döntésekhez kötötte a vallási közösségek egyenlőségét. Ezáltal a politikai hatalom szociális fosszírozása is érezhetőbbé vált.
Hatodik módosítás, 2016 júniusában a terrorveszélyhelyzet szabályozására koncentrált, míg a hetedik 2018-ban a „nemzeti hitvallás” védelmét hirdette meg, amely szintén hozzájárult a keresztény identitás hangsúlyozásához a politikai diskurzusban.
A legutóbbi, tizennyolcadik módosítás előkészítette az új kormány számára a jogok további korlátozását, míg a tizennegyedik módosítás 2020 decemberében sarkallta a biológiai nem jogi megváltoztatása elleni védelmet.
Jelenleg a Tisza-kormány hatalomra kerülése új helyzetet teremtett. Korábbi ígéretek szerint a NER alaptörvényét elvetni kívánják, majd várhatóan széles társadalmi bázisú alkotmányozási folyamatot indítanak. Továbbá már az új kormányzati ciklus elején szükségessé váltak az alkotmányos korrekciók.
Az új parlamenti többség, 2026 júniusában elfogadott tizenhatodik módosítása a miniszterelnöki hatalom időtartamának maximalizálását célozza, megakadályozva ezzel a hosszú távú kormányfői pozíciók megragadását. További intézkedések kapcsolódnak a közérdekük vagyon kezelésére is.
A tizenhetedik módosítás 2026 júliusában Sulyok Tamás köztársasági elnöki mandátumának megszüntetését jelenti, amely válaszul a politikai ellenzék tiltakozását hozta magával. Az új törvénymódosítások célja a NER struktúrájának lebontása, a politikai elit tisztítása.
Mindemellett a jogalkotás minőségét javítani szükséges, akár népszavazás előírásával vagy az alkotmamódosítási moratóriummal is, amely segíthetne biztosítani, hogy a jövő alkotmányozási folyamatok valóban tartalmasak és társadalmi konszenzussal bírjanak.
