Parallax: a szemünkbe vágja azt, ami elől inkább elfordítjuk a fejünket
Több mint két évet kellett várni, hogy Magyarországon is látható legyen a Proton Színház Parallax című előadása. A Mundruczó Kornél által rendezett, külföldön díjakkal elismert, több szempontból is nagyon felkavaró előadást a Katona József Színház tűzte a műsorára.
Monori Lilit mindig jó látni a vásznon vagy a színpadon, annyira eszköztelenül játszik, hogy tényleg olyan, mintha a saját konyhájában látnánk őt. A Proton Színház Parallax című előadásában a Katona József Színházban Évát személyesíti meg, aki Auschwitzben született és a családja több generáción keresztül hordozza ezt a traumát.
Az előadás világpremierjét 2024 májusában a Bécsi Ünnepi Hetek keretében tartották. A rendezésért Mundruczó Kornél elnyerte az egyik legrangosabb osztrák színházi elismerésnek számító Nestroy-díjat. A produkciót a neves olasz színház díjra, a Premi Ubura is jelölték. A Parallax nemzetközi koprodukcióban, tizenegy fesztivál és színház közreműködésével jött létre, magyar állami támogatás nélkül.
Elképzelhető, hogy a témája is kényelmetlen volt a magyarországi előző kurzusnak, hiszen a darab, melyet Wéber Kata és a Proton Színház társulata jegyez, párhuzamot von a kelet-európai zsidóság és az LMBTQ+ közösség között. „Az identitás mikor kiváltság és mikor teher?” – teszik fel a kérdést a színlapon.
Az előadás első harmadában Monori Lili Évaként és a lányát Lénát játszó Kiss-Végh Emőke úgy fél órán át kivetítve a vásznon látható. A párbeszédük önmagában is felkavaró. A nagymama nem akarja átvenni a holokauszttúlélőként kapott kitüntetést, a lánynak pedig bizonyítania kell zsidó származását, hogy iskolai férőhelyet biztosítson fiának, berlini otthonukban. Gesztusaik őszinték. Nem csak egy anya-lánya generációs konfliktust ábrázolnak, hanem az emögött meghúzódó tabukat, elhallgatásokat, traumákat is felvillantják. Ismerek olyan családot, ahol ezt egészen másként kezelték, de egy ilyen múlt minden bizonnyal valóban több generációnak feladja a leckét. Aztán kinyílik a tér és már élőben is láthatjuk a két színészt.
Mundruczónál megszokhattuk, hogy egészen kivételesen bánik a térrel és szinte elképzelhetetlen színpadtechnikai megoldásoknak is a tanúi lehetünk, ez most is így van. (Díszlet: Monika Pormale). A naturalista, nyers játékmód keveredik az álomszerű, lírai végkifejlettel.
Aztán elérkezünk a harmadik generációhoz, az unoka Jónáshoz (Major Erik), aki homoszexuális férfiként keresi az identitását. Kapunk is egy orgiajelentet, amely magyar színpadon egészen szokatlan. A történet szerint a nagymama temetésére készülnek, ami előtt Éva lakásán Jónás hívására megjelenik egy férfitársaság (Rába Roland, Fekete Ernő, Molnár Csaba és Boronkay Soma). A rendezés, illetve a szereplők meztelensége ennél a jelenetnél sem öncélú, vagy provokatív. Egyszerűen közel hoz egy szituációt. Az orgia egyik szereplője minisztériumi pozíciója miatt inkognitóban van jelen, kitörölteti azt a fényképet, amit a helyszínen készítenek róla. Hallottunk már hasonló megtörtént esetről, de ott lelepleződött az illető és súlyos következményei is lettek az ügynek. Az előadás azonban végig jelenségszinten fogalmaz, kérdéseket tesz fel, nem állít, nem ítélkezik.
A Parallax egyszerűen rendkívül hatásosan a szemünkbe vágja azt, ami elől inkább elfordítjuk a fejünket. Teszi ezt óriási színházi profizmussal, színészi természetességgel. A Katona József Színházban legközelebb novemberben látható majd többször is Mundruczó Kornél rendezése.
Infó
Parallax
Írta: Wéber Kata és a Proton Színház társulata
A Proton Színház előadása a Katona József Színházban
Rendező: Mundruczó Kornél
Producer: Büki Dóra
