Meloni iskolai szigorítása komoly politikai vitához vezetett
Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök aláírta azt a rendeletet, amely szerint a kormány 30 százalékos felső határt vezet be egyes külföldi tanulók arányára az iskolai osztályokban, és kitiltaná az arcot eltakaró viseleteket az iskolákból. Lapértesülések szerint a kvóta országosan csak néhány száz gyermeket érinthet, miközben a 2027-es választás előtt máris éles pártpolitikai üggyé vált.
Giorgia Meloni kormánya az integráció erősítésével indokolja az új olasz iskolai szabályokat, amelyek közül a legtöbb vitát a külföldi diákokra vonatkozó 30 százalékos felső határ váltotta ki. A rendelkezés azonban jóval szűkebb körű, mint amilyennek elsőre látszik: nem minden nem olasz állampolgárságú tanulóra vonatkozna, hanem főként azokra, akik külföldön születtek, és csak rövid ideje vannak az olasz oktatási rendszerben.
A Corriere della Sera számítása szerint a szabály országosan csak mintegy háromszáz gyermeket érinthet közvetlenül. Ennek oka, hogy a külföldi állampolgárságú olaszországi diákok közel kétharmada már Olaszországban született, így eleve kiesik a korlátozás köréből. A 2024–2025-ös tanévben a 6,2 millió állami iskolás közül csak kevés intézményben alakulhat ki olyan osztály, amelyet a szabály ténylegesen átrendezne.
A kormány eredeti indoklása szerint a cél a nyelvi felzárkóztatás. A kabinet azt állítja, hogy nehezebb hatékonyan tanítani azokban az osztályokban, ahol egyszerre sok, olaszul gyengén beszélő, frissen érkezett gyermek tanul. A szabályozás ezért nem etnikai vagy vallási kvótaként határozza meg a harmincszázalékos plafont, hanem születési helyhez és az olasz oktatási rendszerben eltöltött időhöz köti.
A csomag másik látványos eleme az arc teljes eltakarásának tilalma az iskolákban. A burka és a nikáb viselése tilos lenne, a fejkendő azonban nem. A szabály megsértéséhez pénzbírság is kapcsolódhat. A kormány biztonsági és integrációs érveket használ, ellenzői viszont azt állítják, hogy a rendelkezés valójában csekély számú tanulót érint, és főként politikai jelzés a bevándorlásról és az olasz kulturális normákról.
Az új szabályok a szülőket is érinthetik. Ha a család nyelvi nehézségei tartósan akadályozzák az iskola és a szülők közötti kommunikációt, olasz nyelvtanfolyamot írhatnak elő. A kabinet ezzel azt kívánja elérni, hogy a gyermek oktatási környezete ne váljon el teljesen a család mindennapi nyelvi világától. A gyakorlati végrehajtás részletei azonban még több ponton kidolgozásra várnak.
A politikai háttér legalább ilyen fontos. Olaszországban 2027-ben parlamenti választás esedékes, és a kormánykoalíció jobb oldalán Roberto Vannacci volt tábornok Nemzeti Jövő nevű pártja keményebb bevándorlás- és identitáspolitikával próbál támogatást szerezni. A Reuters szerint a Meloni-kormány intézkedéseit részben ez a verseny is magyarázza: a miniszterelnök egyszerre igyekszik megtartani mérsékeltebb szavazóit és lezárni a teret a tőle jobbra álló kihívó előtt.
Az ellenzék szerint a kabinet látványos kulturális konfliktussal tereli el a figyelmet az olasz iskolarendszer régebbi problémáiról. A bírálók a tanárhiányt, az alacsony béreket, az épületek állapotát és az észak-déli különbségeket emelik ki. Azt is kifogásolják, hogy a területi koncentrációt egy országos kvóta csak nehezen kezeli: ahol sok bevándorló család él, ott a gyerekeket távolabbi iskolákba kellene irányítani.
A tényleges hatás ugyanakkor éppen azért lehet csekély, mert a szabály sok kivételt tartalmaz. A Reuters elemzése szerint mintegy 2600 olyan iskola volt, ahol a külföldi tanulók aránya meghaladta a harminc százalékot, de a többségükben a diákok jelentős része Olaszországban született. Az új feltételek alkalmazása után alig néhány intézmény maradhat, ahol komoly osztályátszervezésre lenne szükség.
A jogi vita ettől még nem tűnik el. Sergio Mattarella köztársasági elnök, aki szerdán aláírta a rendeletet, korábban jelezte, hogy az oktatáshoz való hozzáférést érintő szabályoknál különösen fontos az alkotmányos egyenlőség. A kormány azzal érvel, hogy a korlátozás nem állampolgársági önmagában, hanem integrációs kritériumok alapján működik. Az ellenzék és egyes oktatási szakértők szerint viszont a gyakorlatban mégis elsősorban bizonyos bevándorló közösségeket érinthet.
Az olasz ügy európai szempontból azért figyelemre méltó, mert több ország keresi a választ arra, hogyan ossza el a frissen érkezett és nyelvi segítségre szoruló gyerekeket az iskolák között. Franciaország, Németország, Ausztria és skandináv államok felzárkóztató osztályokkal, többlettanárokkal vagy területi elosztással kísérleteznek. Olaszország most egy számszerű korláttal egészíti ki ezeket az eszközöket, miközben annak tényleges oktatási következménye várhatóan jóval kisebb lesz, mint a politikai visszhangja.
