Tojásgránát
Milliónyi magyar testvérünk agyában egy ilyen kis, gömbölyű, nagy hasú Orbán Viktor üldögél, és kapcsolgatja a neuronokat.
Tényleg, Magyar Péter vagy a külügyminiszter asszony bocsánatot kért az ukránoktól? Nem, mert Magyar Péter a lelke mélyén egyetért a B-középpel, rühelli az ukránokat, meglehet, az oroszokat is, de bocsánatot kérni, na, azt nem, az már sok; a korrupt és soviniszta ukránok háborúja nem a mi háborúnk, csak a fogunkat szívva támogatjuk az eszkalációval fenyegető brüsszeli álláspontot, és inkább gáncsoljuk a fegyverszállítást és az uniós tagfelvételt.
Igaz ugyan, hogy 1929 és 1947 között alsó hangon annyi ukránt irtottak ki az oroszok, mint ahány magyar van, azaz olyan tízmilliót, de a kárpátaljai testvéreink kérdése mindenekfelett. Az is igaz, hogy az ezredfordulós 150 ezerről mára maximum 80 ezerre csökkent a magyar nyugdíjat húzó, jórészt református nyugger, de magyar nénik és bácsik, illetve a markáns és jelentős csoportnak számító, magukat magyarnak valló romák száma, de a kárpátaljai testvéreink ügye fontosabb, mint tízmillió legyilkolt ukrán emléke, ezért nem támogatjuk Ukrajna védekezését.
Az a premissza, hogy a megtámadott szomszéd országot és népét az előző rezsim kriminalizálta, olyasmi, mintha lekurváznál egy megerőszakolt kislányt, és Viki egér erre hisztérikus kampányt épített, ugye, azzal ijesztgetve a néniket és a gyerekeket, hogy az ukránok meg fognak támadni minket, és háború lesz, satöbbi.
Aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál (kivéve az underclass elnyomott és a közmédia által agymosott pauper tömegét, akik nem felelősek), de aki a társadalmi hierarchiában az underclass fölött van, és ukránozik, az kretén, és aki hülye, igenis felelős önmagáért, mert megtehetné, hogy ne legyen hülye.
És bár Orbán nincs, kipukkadt, mint egy használt koton, de az orbánizmus velünk él, és milliónyian biztosak benne, hogy laposföld és chemtrail, és hogy az ukránok robbantották ki a háborút, Zelenszkij tömeggyilkos – ellentmondást nem tűrő, tajtékzó gyűlölettel kommentelgetnek valótlanságokat.
Mármost aki egy himnuszt kifütyül, nem mondom, hogy nincs helye az élők közt, de a társadalom csürhe nevű, a kívánatosnál nagyobb számosságú részhalmazának a tagja. Ez a részhalmaz rész, nem az egész. És ráadásul ez az egész nem egy lefutott meccs, mert fentről, a parancsnoki hídról kétes tisztaságú instrukciók érkeznek, és a hajó gyomrában gályázó legénységnek egy meglehetősen jelentős része sima félszerzet: nem autonóm, mert nem polgár, hanem alattvaló, hosszú évtizedek óta indoktrinált homo sovieticus, mucsai félszerzet.
Már elsütöttük, hogy dr. Johnson szerint „a hazafiasság a gazemberek utolsó menedéke”, azért hozzuk megint elő, mert érdekes módon a romantikus nemzettudat zavaros elemeinek és a nyilas indulatoknak a pikáns koktélja leginkább ezt a bizonyos mucsai részhalmazt, az ország B-közepét itatja át.
És azt is sokszor és hiábavalóan leírtuk már, hogy Magyar Péternek, ennek a narcisztikus primadonnának, az új Honthy Hannának, aki láthatóan addiktív viszonyba került a színpadával és az ő kedves közönségével, a személyi biztonságára nem maga miatt kellene jobban figyelnie, hanem a közért, mármint nem a KÖZÉRT, hanem a közösségért, mert jöhet és jönni fog ebből a gyilkos gyűlölettől fortyogó mocsárból egy kretén, akinél nem tojás lesz, hanem tojásgránát.
Utolsó tételünk, ami szintén mót vá, hogy ceterum censeo durwára ideje igazi ellenzéki pártot létrehozni a mostani mókusőrs helyett, mert Magyar Péter gyanús pávatánca és a csürhe részhalmaza egyáltalán nem biztos, hogy végbe fogja vinni a rendszerváltást, és lehet, hogy fékezettebb habzással, de közös munkával visszahozzák a szokásos horthysta-kádári-orbáni szoft 2.0-s antivilágot, azt a negatív lenyomatot, mely töredékes, félperiferikus, átmeneti változata egy normális, demokratikus, jól gazdálkodó és vidám országnak-társadalomnak és egy emberi, korrekt, keresztény-liberális, azaz európai államnak.
A lent és a fent tehát együtt létrehozhat egy ilyen negatív interferenciát, hogy lóf@sz fog itt folyni, nem szabadság – Orbánia 2.0 –, nem sikerül a rendszerváltás, a mintaország helyett beáll a szokott mintha-ország állapot.
És milliónyi ilyen nem autonóm, nem polgári, nem középosztálybeli félszerzet hidrokefál kis fejében ott üldögél egy kis Orbán Viktor, ahogy a kádári pártállamban az agyunkban kopasz cenzor ült, most milliónyi magyar testvérünk agyában egy ilyen kis, gömbölyű, nagy hasú Orbán Viktor üldögél, és kapcsolgatja a neuronokat.
