Bojkott sújtja a héber nyelvű irodalmat
A Frankfurti Könyvvásár kezdetén komor légkör uralkodik a kiadói pavilonokban. Három évvel a gázai konfliktus kirobbanása után a politikai megosztottság közvetlenül érinti a világirodalmat.
Az izraeli Nemzeti Könyvtár felmérése szerint 36 hónap alatt világszerte több mint 2100 kötet jelent meg a terrortámadásról és a gázai pusztításról, Izraelben mintegy ötszáz új kiadvány. Míg a háborús tényirodalom iránt élénk az érdeklődés, a kortárs héber szépirodalom példátlan elszigetelődéssel szembesül.
A PEN America felmérése szerint a kiadói döntéshozók körében láthatatlan cenzúra érvényesül: szerzőket arra kérnek, távolítsák el kézirataikból a zsidó karaktereket, a jeruzsálemi vagy tel-avivi helyszíneket. Egy műfordító huszonöt-harminc könyvprojektjéből egyetlen kötet jogait sem tudta eladni. Mivel az angolszász megjelenés a belépő a többi piacra, a kortárs szerzők elnémulnak.
A PEN America vezetését bírálatok érték, amiért fellépett az izraeli intézmények kirekesztése ellen. Az elnök, Dinaw Mengestu távozott, több tucat szerző mondta le tagságát. A Frankfurti Könyvvásáron az izraeli jelenlét jelentősen csökkent: a jeruzsálemi ügynökségek feleakkora kínálattal érkeztek. A tel-avivi Bookstop kiadó vezetője önálló képviseleti irodát nyitott. A bojkott fordítva is működik: egyre kevesebb külföldi szerző engedélyezi kötete héber fordítását.
A német nyelvterület díjbizottságaiban is viták zajlanak; a Német Könyvdíj zsűrijében Maha El Hissy irodalomtudóst támadások érték, a Börsenverein kiállt mellette. A vásár bejáratánál palesztin alternatív könyvsátrak hívják fel a figyelmet a gázai szenvedésekre.
A kortárs alkotók a borzalmak feldolgozására törekszenek: Dana Vowinckel az Anton és Alma című művében egy szerelmi kapcsolat törésvonalain keresztül mutatja be a megrendülést, Maxim Biller a Fekete szombatok lapjain a terror és az antiszemitizmus terheit fonja össze. David Grossman új regényében a szavak hiányáról ír. A nemzetközi bojkott azonban nem tesz különbséget a hatalmat bíráló művészek és az állami propaganda között.
A kiadói óvatosság és az intézményi öncenzúra kiszorítja az egyetemes párbeszédet a fórumokról. A héber nyelvű művek befogadásának megtagadása nem a hadviselő feleket kényszeríti visszavonulásra, hanem azt a csatornát némítja el, amely hidat verhetne a népek között.
