Orbán vizsgaszabályai
2009-ben Orbán Viktor Kötcsén kiosztotta a vizsgatételeket. Ha egy politikai közösség kormányra kerül, vele együtt vizsgázik az a szellemi és értékrendi világ is, amelyből kinőtt. Orbán az akkori szocialista–liberális korszak kudarcát nem állította meg a kormány ajtajában: szerinte a sikertelenség visszahullik azokra az eszmékre és elitekre is, amelyek a kormányzást létrehozták és támogatták.
Aztán a szabályt saját oldalára is kiterjesztette. „Egyszerre fogunk vizsgázni, ha úgy tetszik.” A polgári-keresztény szellemi közösség megítélése is azon múlik majd – mondta –, hogy az arra épülő kormányzás sikeressé teszi-e Magyarországot.
Tizenhét év telt el. Közben létrejött a centrális politikai erőtér, négy országgyűlési választást nyert egymás után a Fidesz, majd 2026-ban elveszítette az ötödiket. Orbán újra Kötcsén állt a saját politikai közössége előtt.
A 2026-os beszédben különválasztja a tizenhat év mérlegét és a választási vereség magyarázatát. „A 16 évnek az értékelése […] teljesen különböző dolog a választási vereség értékelésétől” – mondja. A korábbi győzelmeket demokratikus jóváhagyásként kezeli: ami 2010 és 2024 között újra és újra választói felhatalmazást kapott, azt szerinte nem lehet a mostani vereségből visszamenőleg érvényteleníteni.
Orbán nem menekül el minden felelősség elől. A kampányfőnök nem találta meg a választ, mondja, de ennél súlyosabb, hogy végül ő maga sem találta meg. Hibásnak látja a stratégiát, a taktikát, a kommunikációt, a digitális felkészültséget. A politikai rendszer alapképlete viszont nem kerül ugyanilyen természetességgel a boncasztalra.
Jól látszik ez abból, ahogyan bizonyos régi ügyeket kizár a vereség okai közül. Luxusról, korrupcióról, Mészáros Lőrincről korábban is beszélt az ellenzék, és a Fidesz mégis nyert – érvel Orbán. Ha ezek mellett lehetett választást nyerni, most sem ezek miatt veszítettek.
A beszéd egyik figyelemre méltó kitérője a választókorba lépő, „telefonalapú gyermekkorban” felnőtt nemzedékről szól. Úgy látja, hogy ezek a fiatalok igazságosabb és gondoskodóbb világot akarnak, a Fidesz pedig nem találta meg hozzájuk az utat.
Orbán láthatóan kész sok mindent átépíteni a vereség után: embereket cserélni, kampánytechnikát javítani, új digitális képességeket szerezni. A tanulásnak azonban van egy védett köre: a tizenhat év alatt kialakult politikai rendszer alapvető önértelmezését már a vizsgálat elején leválasztja a vereségről.
A beszéd második fele megmutatja, mi az, amit Orbán ebből a rendszerből továbbra is értéknek tekint. Azt mondja, fölépítettek egy „nemzeti rendszert”, amelynek középpontjában a szuverén magyar állam állt, körülötte pedig védvonalak húzódtak. Az első védvonalhoz sorolja az alkotmányos intézményrendszert, benne az államfőt és az Alkotmánybíróságot.
Orbán az új kormány egyes lépéseit jogállami határátlépésként írja le, majd ebből arra következtet, hogy egy későbbi Fidesz-kormány visszafordító mozgástere is nagyobb lesz.
2009-ben Orbán egy kormányzati kudarcot egy egész politikai-szellemi korszak kudarcává tudott tágítani, és figyelmeztette saját közösségét: velünk sem lesz másként. A mércét nem más tette közös nevezőre. Orbán tette meg, amikor azt mondta: egyszerre vizsgázik a kormány és a mögötte álló szellemi közösség. Most úgy tűnik, a kampánynak kell felelnie, a rendszer pedig egyelőre felmentést kapott a vizsga alól.
A szerző keramikus, publicista. A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.
