Kié a közmédia 2026-ban?
Nemrégiben elfogadták a közmédia átalakításáról szóló törvényt, és a közeljövőben várhatóan megérkezik az ideiglenes vezetés az intézmény élére. Ez a lépés önmagában is jelentős, de felmerül a kérdés: kié a közmédia a 2026-os évben? Húsz évvel ezelőtt a válasz ennél sokkal egyszerűbb volt. A technológiai fejlődés még nem formálta át annyira a médiapiacot, hogy az eltérő generációk szinte teljesen különböző módon fogyasszanak tartalmakat. A közmédia alapvető küldetése a mai napig világos maradt: olyan tartalmak létrehozása, amelyeket a piac önmagában nem feltétlenül termelne ki, például kulturális műsorok, oktatási tartalmak, helyi ügyek, kisebbségi programok és ha nem is mindig könnyen, de hiteles tájékoztatás.
Ugyanakkor ezek az értékek már nem csak a hagyományos médiában, hanem különböző platformokon is elérhetőek, hiszen a hetvenéves televíziónéző és a húszéves TikTok-felhasználó igényei élesen eltérnek. A fiatal generációk híreket és információkat videóplatformokról, podcastekből, valamint közösségi média tartalmakból szerzik be, míg a közmédia működése hosszú ideig a lineáris televíziózás logikájára épült.
A legfontosabb kérdés tehát az, hogy lesz-e szándék a közmédiában arra, hogy az embereket ott szólítsák meg, ahol ténylegesen jelen vannak. Készülnek-e majd olyan tartalmak társadalmi és politikai kérdésekben, amelyek TikTokon vagy YouTube-on is érthetőek és érdekesek? Az online térben, ahol bárki pillanatok alatt véleményvezérré válhat, és ahol nem ritka, hogy a személyes álláspontokat sokan tényként kezelik, elengedhetetlenné válik, hogy legyenek olyan megbízható szereplők az információáramlásban, akik hiteles és ellenőrzött adatokkal szolgálnak. Ehhez viszont első lépésként szükség van a közmédia hitelességének visszaszerzésére.
Az utóbbi években a közmédia sokak szemében elveszítette azt a bizalmat, amely a közszolgálatiság alapfeltétele. Az elmaradt bizalom visszaépítése hosszú és nehéz folyamat lesz, de nem lehetetlen feladat.
Jó kezdet lehetne, ha a kormány komolyan venné azokat a kritikákat, amelyek szélesebb társadalmi egyeztetést sürgetnek. Fontos hangsúlyozni, hogy a közmédia nem a kormányé, nem az ellenzéké, és nem is az újságíróké, hanem elvileg mindannyiunké. Az átalakítás sikere azon fog múlni, hogy létrejön-e egy olyan intézmény, amelyet a társadalom valóban a sajátjának érez.
