A CSATTANÓ
Hét végén egy fergeteges társaságban voltam, ahol ismét világossá vált, hogy a felnőttek valójában csak az idő vasfoga által megviselt, pocakkal megáldott, őszülő, leharcolt alakkal rendelkező, fáradt emberek, akik belül meghúzódnak a gyermeki lelkinél. Különösen sok embert ismerek, akik gazdagságuk és sikerük mögött megannyi problémával küzdenek. Az élet középkorú válságával birkózó, eltévedt lelkek, akik anyagi gondjaikkal, vagy önmagukkal való harcukkal fáradnak. Szinte mindnyájan egyetértenek abban, hogy életük legszebb időszaka a fiatalkor volt, a kamasz- vagy fiatal felnőtt éveik, míg minden más már csak levezetés és pótcselekvés. Vannak, akik ezt nem ismerik be, de ennek ellenére, amikor a régi sztorik előkerülnek, láthatóan felélénkülnek. Azonban vannak olyanok is, akiknek már csak régi történeteik maradtak, hiszen a nagy rohanásban, amit az élet akadályai diktálnak, csak a napi megélhetés, a függetlenség és a világ elvárásainak való megfelelés marad nekik.
A közbenjött magyar asztaltársaságban, egy edinburgh-i pubban, körülbelül 30 perce dőltem a nevetéstől. A gyerekek legkisebb poénja, ami manapság a legnevetősebb sztorikkal szolgál, a „kaki” lett. Mindenki mesélte a legviccesebb, legfurcsább szaros, beszarós történeteit, és közben csak úgy ragyogtunk. Egyikünk megosztotta, hogy egy lengyel üzleti társaságban átélte, hogyan kakilt be egy parkolóban, és végső kétségbeesésében egy közeli mezőről madárijesztő gatyáját csente el, hogy visszamehessen az emberei közé. A másikunk pedig Párizs mellett, bicajvásárlás közben kapott hascsikarást, és egy tlepkélben végül a rendőrség mellett lévő kukába pakolta be a szemetét, amelyet idővel visszatolt a főbejárat elé. A legelképesztőbb sztorim pedig az, amikor találkoztam egy emberrel, aki már olyan régi városi legendájának volt főszereplője, miszerint a Sziget Fesztiválon ráborították a ToiToi vécét. Szegény ember húsz évvel később egy szalonnasütésen került bemutatásra, és láthatóan nem tudta, hogy korábban mások már elmesélték a sztoriját.
Miközben röhögtünk, felmerült, hogy valaki, aki tud egy punkbandáról, ismeri elkövetőit, és hozzátették, hogy Berlinben élnek még mindig. Mi pedig csak nevettünk, és a tűzőgép hangján kiröhögtük ezt a furcsa pillanatot. A legszürreálisabb, hogy másnap reggel Rita megjegyezte, milyen fantasztikus kisugárzásom volt az este után. Elgondolkodtam, mit teremthetett akkor az éjszakai kalamajka.
Ma reggel, egy kedves barátom megosztott velem egy kisfilmet. Valaki egy autóversenyt filmezett, amikor egy autó megcsúszott, és a következmények elképesztőek lettek. Eldőltem a nappaliban, becsuktam a szemem, és megéltem ezt a repülős érzést. Hálát adtam az égnek, hogy ilyen barátokkal vagyok körülvéve, akik ilyen szórakoztató helyzetekbe hoznak. Mesélni tudni kell, mint ahogy Cseri Hanna is tette, aki bábművészként történetmesélőként határozta meg magát. Amikor ezt hallottam, úgy éreztem, lelki társra találtam, aki hasonló látásmóddal bír.
Amikor Toma, a barátom megérkezett Brüsszelbe Londonból, mindkettőnknek izgatott volt a hangulata. Két különböző helyen tanultunk nyelvet, és izgatottan vártuk a társasági eseményeket. A szabadidőnk kihasználására kiváló lehetőség adódott, és Toma azonnal jegyet vásárolt, hogy csatlakozhasson hozzám. Mivel gyermekfelvigyázóként és háztartásbeliként dolgoztam, ritka alkalmak egyike volt, amikor nem kellett hasznos tevékenységekbe belekezdenem.
Ahogy Toma megérkezett, azonnal belevetettük magunkat az éjszakába és nappalba. A hűtőnk tele volt energiaitallal, indultunk Hollandiába bulizni. Döntöttünk, hogy Gent városába megyünk. Az állomáson elbeszélgettünk a helyiekkel, akik megosztották velünk a legjobb, a katedrálisból kialakított diszkó címét. Az este hamar felejthetetlenné vált, noha sok hasonló bulival gazdagítottuk korábban életünket. A budapesti kidobók vicceskedve kommunikáltak velünk, mint hozzájuk tartozó honfitársakkal, mi meg csak mosolyogtunk rajta.
Az este bonyodalmai egyre szórakoztatóbbá váltak, és ahogy a zene játszott, a hangulat egyre inkább fokozódott. A buli végéig több határt is átléptünk, és a vége felé már Toma is kicsit pihenést keresett. A reggel felkeltének első fénye a buliból hazaérve üdvözölt minket. De a legjobb az volt, hogy újra felfedezhettük Brüsszelt, és egy friss, új napra ébredhettünk.
Forrás: nepszava.hu/3307878_a-csattano
