Politikai áthallások A Berlinalén: Shahrbanoo Sadat alkotása és a női sorsok
A 76. Berlinale megnyitója különleges figyelmet kapott Shahrbanoo Sadat afgán író-rendező No Good Men (Nincsenek jó férfiak) című romantikus drámájával. Sadat műve a női sorsokat helyezi középpontba egy erősen feminista keretben, melynek tétje nem csupán a magánélet, hanem a politikai és társadalmi kontextus is, amely alatt a történet kibontakozik. Az alkotás nemcsak művészi, de politikai jelentőséggel is bír, mivel ritka példája az afgán gyártású filmeknek, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nagy részesedésével európai tőke áll a háttérben.
A film cselekménye 2021-ben játszódik, amikor a tálibok hatalomra való visszatérése előtti napok feszültségét élik meg az afgán emberek. A főszereplő, Naru, a Kabul TV csatornájának egyetlen női operatőreként küzd azért, hogy megőrizze hároméves fiának felügyeleti jogát, miután elhagyta férjét, aki sorozatosan megcsalta őt. Naru számára az a felismerés, hogy országában nincsenek jó férfiak, megdöbbentő, amikor a Kabul TV vezető újságírója, Qodrat váratlanul segítséget nyújt neki egy olyan diktatórikus időszakban, amikor a társadalmi normák átalakulóban vannak.
Amellett, hogy a történet felfedi az egyéni küzdelmeket a férfiak dominálta társadalomban, politikai utalások is színesítik a narratívát. A film során Joe Biden arca is feltűnik, ami arra utal, hogy a kivonulás kezelésének késlekedése közvetve a női szereplők sorsát is érintette, noha a rendező nem Biden döntéseit helyezi a középpontba. Az alkotás etikai dilemmákat is felvet, ám a kritika középpontjában az áll, hogy a technikai megvalósítás és a dramaturgia elmarad a mai elvárásoktól, így sokak szerint a film naiv amatőr jellegűnek tűnik.
Michelle Yeoh elismerése és a Vörös hangár eseményei
A Berlinale nyitógáláján életműdíjat kapott Michelle Yeoh, aki malajziai származású, és Svájcban él. Az ünnepi ceremónia során megosztotta, hogy számára a filmes közeg, ahol mindenki együtt ünnepel és megosztja élményeit, az igazi lényeg. A sajtótájékoztatón, amikor az Egyesült Államok politikai helyzetéről kérdezték, Yeoh hangsúlyozta, hogy nem érzi magát kompetensnek ahhoz, hogy megnyilvánuljon a témában, inkább a filmművészet fontosságára koncentrál.
A versenyszekció keretében bemutatott A Vörös hangár című film pedig más dimenzióba helyezte a politikai diskurzust. Juan Pablo Sallato alkotása a 1973-as chilei katonai puccs eseményeit dolgozza fel, amely több ezer áldozatot követelt. A film Jorge Silva kapitány nézőpontjából mutatja be az eseményeket, aki parancsot kap arra, hogy a légierő akadémiáját kínzó- és fogvatartó központtá alakítsa. Silva igyekszik elkerülni a közvetlen részvételt a brutalitásban, ám tudatában van, hogy szörnyű döntésén nem tudja változtatni az elméjét.
A film megjelenítése a magánélet és a társadalmi felelősségvállalás dilemmáit boncolgatja, miközben az alkotás vizuális nyelvezetének ereje hasonlóan emlékezetes, mint amilyet A Saul fiában láthattunk. Silva szerepét alakító Nicolás Zárate olyan hiteles előadással szolgál, amely leheletfinom árnyalatokkal gazdagítja a film érzelmi mélységét. A művészi szintlépés ellenére sokan kérdezik, hogy miért nem került versenybe a film, holott a tartalma és megvalósítása sokkal gazdagabb és érettebb, mint a nyitófilm.
