Új ellenzéki frakcióra lenne szükség a Házon belül
Egyre többen vetik fel, hogy a jelenlegi ellenzék nem képes érdemi alternatívát nyújtani a kormányzattal szemben. A kritikák szerint a mostani ellenzéki képviselők falrengető hülyeségeket beszélnek, és a szokásos tudatos hazugságokkal, valamint merőben destruktív, mindent tagadó hozzászólásaikkal árasztják el a Házat, amelyek célja csupán a kormánynak való ártás.
A vélemények szerint a Tisza Párt és annak vezetője soha nem jutott volna a hatalom közelébe, ha nem áll mögé egy szélesebb társadalmi bázis. Nemcsak a csalódott jobboldali szavazók biztosították a többséget, hanem egy kvázi népfrontos tömeg is, amelynek avantgárdja a Z generációs fiatalok, gerince pedig a középkorú városi középosztály zöme. Ebben a csoportban felülreprezentált a liberális-kozmopolita és a baloldali elem, valamint átlagon felüli a diplomások, az érettségizettek és a gazdaságilag aktív, vállalkozó polgárok aránya.
Az óellenzék és az óértelmiség összemosása történelmi hiba lehet
Felmerült, hogy a politika mintha nem tudná megkülönböztetni az óellenzéket az óértelmiségtől, a levitézlett és erőtlen balliberális politikusokat a NER-ellenes intelligenciától, amely utóbbi mindig is ugyanolyan korrekt és intenzív kritikai attitűddel fordult a baloldali pártok felé, mint a NER felé. Ha a politika egyenlőségjelet tesz e két csoport közé, és csak a szűk jobbos-pázmányos szubkultúrából rekrutálja az állam megújításához szükséges döntéshozókat, valamint egy téves premissza nyomán kirekeszti a balközép és liberális merítési bázist, az történelmi hiba lenne.
Ezért is fogalmazódott meg az a vélemény, hogy a Házon belül a mérsékelt centrum képviselőinek, a balközép és jobbközép értékvilágú képviselőknek frakciózniuk kellene, és a gyűjtőpárton belül létre kellene hozniuk egy kormányt támogató, de a középet hatékonyabban képviselő és érdekeit jobban artikuláló frakciót. Egy ilyen erő – például egy Duna Párt – valódi ellenzéket jelentene, amely nem a lista aljáról a Házba benyomott, senki által meg nem választott szabotőrökből és a bukott Fidesz kriptonyilas mélymagyarjaiból állna, hanem érdemi féket, ellensúlyt és kritikát képviselne a kormánnyal szemben, miközben nyomást gyakorolna a személyzeti politikára, a számonkérésre, a külpolitikára, és progresszíven támogatna minden össznemzeti és egyértelműen pozitív lépést.
Az ellenzék az uniós források hazahozatalát is ellenezte
Aggasztónak és dermesztőnek nevezték, hogy a mostani ellenzék még annak is ellene szavazott, hogy hazajöjjön az általuk haza nem hozott uniós támogatás, mivel annak lehívásához végre kell hajtani egy sor uniós követelményt, ami a jobber retorika szerint a nemzeti szuverenitás feladását jelentené. A kritikusok szerint ezek a képviselők valóban elhiszik, amit mondanak, nem pusztán cinizmusból beszélnek falrengető hülyeségeket, és árasztják el a Házat a szokásos tudatos hazugságokkal és merőben destruktív, mindent tagadó hozzászólásokkal.
Nemrég egy ellenzéki képviselő felszólalásában az hangzott el, hogy a Néppárt migrációpárti, vissza akarja hozni a genderlobbit, a Tisza-kormány pedig úgy táncol, ahogy Ursula von der Leyen fütyöl, és háborúpárti. Ezt úgy értelmezik, hogy szerintük az, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát és civileket, gyerekeket öl, valamint hogy Európa nem a támadó, hanem az áldozat mellé állt, háborúpártiságot jelent. A kritikusok szerint ez valótlan tényállítás, a valóság tendenciózus meghamisítása az orosz érdekeknek megfelelően, a szuverenista szónak pedig nem a nemzet autonómiája a valóságos célja, hanem az Európai Unió meggyengítése. Különösnek tartják, hogy a magyar jobboldal, amikor a nemzet sajátszerűségéről beszél, a szabadság világa helyett a szolgaság világa mellett kampányol.
Tradicionalizmus vagy liberalizmus – a közép-kelet-európai dilemma
A tradicionalizmus és liberalizmus közötti dilemma minden közép-kelet-európai országban jelen van. A vélemény szerint a két folyó Magyarországon összeömlik, miután a magukat nemzetinek nevező elitek bő másfél évtizedig intenzíven arra hajtottak, hogy az ország a 25. köztársaság legyen. Ebből lett a népnek durvára elege, és elhajtotta a Fideszt, mint a magzatvizet. Így az ország végre megpróbál napnyugat felé evickélni és Kompótországgá válni.
