Rejtő Jenő bolgár kiadása és egy grafikus kiállítása a Bolgár Kulturális Intézetben
Zdravko Denev grafikus kiállítása október 15-ig tekinthető meg a Bolgár Kulturális Intézetben, az Andrássy út 14. szám alatt. A kiállítás rendhagyó beszámolót érdemel, mivel Denev munkái bonyolult, organikus rajzok: naturalisztikus és szürreális, hullámzó vonalak nőnek ki egymásból, nyomasztó pillanatképet mutatva.
Denev gyerekkönyv-illusztrátorként is dolgozik, vidámabb oldalát mintha a környező világ okozta szorongás elől menekítve mutatná meg. Addiktív rajzoló, aki gyerekkora óta éjjel-nappal rajzol és fest, és néha énekel is. Rajzolás közben boldog, ami a művészi tevékenység sajátja. Amikor leül a papír elé, nincsenek tervei: nem gondolja ki előre, mit akar, nem készít vázlatokat. Az absztrakt vizuális kreativitás és a zene nem irodalom és nem történetek, hanem önnön elvontságában mozog.
Amikor Denev leül a rajzpapír elé és elkezd rajzolni, a folyamat lényegében rögtönzés: terv nélkül halad előre. Hasonló ez ahhoz, ahogy Chaplin készítette a filmjeit, aki forgatókönyv nélkül kezdett forgatni. Kiment a pampára, és két-három évig dolgozott egy-egy filmen, egy-egy jelenetet akár háromszázszor is felvett, faragta az anyagot, mint a szobrász, de nem volt kottája. A diktátor egyik jelenetében Adenoid Hynkel-Hitler hosszú perceken át szónokol a hatalmas tömegnek németül, holott Chaplin nem tudott németül. Mégis tökéletes német hangzása van a fenyegető hablatynak, amelyet a mikrofonokba üvölt, csak egy-két német szót szőve bele. Chaplin odaállt a mikrofon elé, és elkezdett ezen a groteszk pszeudo-német nyelven ordítozni hosszú perceken át, rögtönözve, felkészülés nélkül – mesélte a lánya, Geraldine Chaplin.
Denev társalapítója a „Mi hallunk titeket” (Ние ви чуваме) nevű nonprofit szervezetnek, amely a siketeken igyekszik segíteni. A szervezet teljes arculatát grátisz készíti el, azon dolgozik, hogy a siket közösség üzenetei láthatóbbá váljanak a többségi társadalom számára, és a kiállított képek eladásából származó bevétel egy részét is a szervezetnek utalja.
Rossen Tkacsenkónak, a Magyar-Bolgár Gazdasági Kamara elnökének ötlete volt, hogy lefordíttatta bolgárra Rejtő Jenő Tizennégy karátos autóját. Ez merész vállalkozás, mert a pesti, lipótvárosi humort és szójátékokat, valamint az olyan zsidó kispolgárokat, mint Vanek úr, nehéz bármely nyelvre átültetni. Rejtőt eddig nem sikerült igazán jól megfogni sem színpadon, sem filmen. Elfogadható volt a RaM-ArT Tizennégy karátos autója Mikó Istvánnal Vanek úr szerepében és a Budapest Bárral, valamint a szombathelyi Vesztegzár is nézhető, bár az sem igazán röhejes-rejtős, de Varró Dani szövegei és Darvas Benedek zenéje néha elérik a csúcsot.
Tkacsenko annak idején Sajdik Ferencet kérte fel a könyv illusztrálására, akinek rajzai végigkísérték az életünket. Sajdik Ferenc tavaly 95 évesen elhunyt. A Tizennégy karátos autót némi szabódás után vállalta el, mert azt mondta: soha nem mert ilyen magaslatot megcélozni, mint Rejtő, és „a nyomaiba se ér” a legnagyobb Rejtő-rajzolónak, Korcsmáros Pálnak. Rejtő bolgár kiadásának nyomdai előkészítését is Denev menedzselte.
